Miért van ennyi egyedülálló 30 év körüli férfi?

Kérdező, valójában egyáltalán nincs sok egyedülálló 30-as férfi, egyedülálló "szexésnyújork" 30-as nőből jóval több van. Köszönhetően annak, hogy a 30-as férfiak zömének pálya a huszonéves nő is, a 30-as nők jó részének meg előítéletei vannak a 20-as férfiakkal.

"Ezért kellett volna előre gondolkodni és fiatalon rendes nővel komoly kapcsolatot kialakítani, vele kiélni magad huszonévesen, hogy még 30 előtt meglegyen az első gyerek." - ha te így akarsz élni Kérdező, akkor élj így. Én meg férfiként azt gondolom, hogy nem az önreprodukció körül forog a világ, nem akörül fogom szervezni az egész életemet.

"Ezért kellett volna előre gondolkodni és fiatalon rendes nővel komoly kapcsolatot kialakítani, vele kiélni magad huszonévesen, hogy még 30 előtt meglegyen az első gyerek."

Kedves testvérem az Úr-ban, miből gondolod hogy itt mindenki gyereket akar ? / Vagy egyáltalán család centrikus ?

Pl az én apám egy Pszichopata állat volt (Aki úgy 15 évig terrorizált engem meg a tesómat, fizikailag lelkileg ahogy érte. Csodálom hogy a szexuális így kimaradt.) én valahogy nem vagyok oda a Család fogalmáért.

Bocs.

#23, pedig szerintem is tökéletesen igaza van 33/F-nek, elmondom neked ezt egyértelműbben: amelyik nővel megvolt a haverok-buli-fanta, utána azzal szó lehet a felelősség + kötelességről is - de béta-baleknak ne nézzen egyetlen nő se, ha lehet, nem fogom egy kapcsolatnak csak a negatívumait felvállalni, ha előzőleg nem ettem nagy kanállal a pozitívumaiból is.

Na ezért is van az, hogy amikor én voltam anno 33/F, valahogy semmi ingerenciám nem volt a 33/N-ekkel ismerkedni, a fenének se kell egy olyan kapcsolat, ami 3 hónap és két csík múlva a "én már anyucika vagyok, nekem már a babukám az első"-nél tart.

Ez így kerek?

Három dolog:

1. Az értelmes nők mind foglaltak, akik kellenének.

2. Hatalmas, kemény elvárások vannak a nők részéről felénk, férfiak felé. Elsősorban fizikumra, arcra, aztán persze minden másra értve

3. Akinek kellenék, inkább nem kezdek vele, mert agyrém, és/vagy küllemre is igénytelen, gusztustalan.

"30 éves korára a legtöbb normális nő már elköteleződött. Nagyon kevés esélyetek van így."

Olyat miért nem lehet, hogy a legtöbb nő és férfi normális, aztán akkor könnyebb a dolog.

Megint csak a saját hülyeségemről tudok írni neked kérdező. 18 körül kezdtem csajozni, lett egy 3 éves kapcsolatom egy 17 éves lánnyal. Elsárkányosodott, elhidegült, nem lehetett megbeszélni, szét mentünk. 21 évesen fősulin összejöttem egy 23 éves lánnyal. Vele nem lett volna rossz, ha nincsenek lelki bajai (szedett szorongásgátlót rá, gyomorfekélye is volt már tőle), folyton bűntudatot nyomott rám, nem bírtam. 8 hónapig tartott. Utána 22 évesen összejöttünk egy 22 éves lánnyal, de már egy éve baráti szintén elvoltunk. Vele voltam 7 évig. Azt én cseszte el azzal, hogy a szülein próbáltam anyagilag segíteni. Nem jött össze, így kB 5. évtől lassú lecsúszás, túlélni próbáltunk, első sorban. Ő bedepizett, én kitartottam. Kirángattam magunkat a szarból, ettől ő is életre kelt, talált normális munkát ő is végre. Tanácskoztunk hogy ne legyen újabb ilyen. Én passzív jövedelmet akartam építeni és dolgozni mellette, itt maradni, ő ganézni akart külföldön, nagyvárosban. Rég óta újra a húspiacon. 29 vagyok, addig semmi, míg tuti nem cipelek "csomagot", szóval 30 éves korom közepétől ismerkedtem újra. Itt már leginkább a net volt nekem működőképes. KB fél év után az első aki válaszolt vagy 6 társkeresőről, egy 23 éves lány volt. Ismerkedés, randizgatás, jól haladtunk, 3 héttel rá nálam kötöttünk ki. Örültem, mondom van barátnőm. Másnap a hapi a kereste rajtam (rejtette, nekem elfelejtett szólni). Visszavittem neki. A válaszadási számát figyelembe véve, gondoltam bővítem a kört, így innen is ismerkedtem (31 éves vagyok ekkor). Lett is egy 23 éves, csinos, tünemény, anyuka (elmondta, én is neki, hogy részemről hogy megyek bele), egyeztettűnk, talik, randik, összejöttünk, elkezdett kihátrálni, nem ráérni és flegmán beszélni (nem szolgáltam rá), megbeszélni nem lehetett, el ilyet nem tűrök, szakítás (~8hónap volt). Megint itt, 32 éves vagyok, a lány szintén annyi. Kedves, komoly, mindenhez hozzá tud szólni, csinos, tetszik, ahogy flörtöl. Randi egyeztet, találkoz, összejön, jár két hónapig, furcsán nem akar találkoz, faxom kivan, kiböki, hogy borderline. Ok, ezt osztották gondoltam, próbáljunk akkor így, ha már választani nem volt lehetőségem, akarok-e egyáltalán játszani. Utána olvastam, mit segíthetek, mi használ, mi nem használ stb... tök jól elvoltunk, csak mindig szarul volt találkozni sem tudtunk. Összeköltözni nem lehetett, mert rettegett, hogy olyan lennék, mint az ex (mondjuk az előzőben is volt ilyen para), de erre is kamu hegyeket átrágva sikerült rájönni. Nem tetszett, jött az elzárkózás. Így nem lehet, végül szakítottam és be töltöttem a 33-at.

Szóval itt egy 33 éves fazon, egy házzal amit örökölt és egy házzal amit vett, egy kocsival (igaz 2003-as, kezdetektől az övé), van stabil, normális (vidéken) jövedelme, van hobbija, foglalkozik magával, ad magára, így aránylag jól néz ki, vannak céljai, nincsen hitele... mindene megvan, csak az nem, amit akar. Emberi kapcsolatok, elsősorban család. Ezen a téren alig van valami és őszintén szólva hiányzik. Nagyon. Szóval aki incelez, annak a magány részben totál igaza van, ezen a szinten is értem meg őket, azokat meg egyáltalán nem, akik promozzák nagyon divatosan az egyedüllétet. Igen, jó, ha van magánszféra, de ha az ember tényleg egyedül van, akkor a magánszférája kB a bőréig terjed, nem tovább. Minden más olyan, mint az attól egy centire lévő levegő, amit a teste melegít, a szél elfújja. Szóval mit csináltam eddig? Próbáltam újjáépíteni azt, amit a halál 12 éve elvett tőlem, a családom. Bizonyára mindent szarul csináltam, hiszen minden lett, csak az nincs.

Ne higyjétek, ha van egy fedél a fejezték felett, egy autó a seggetek alatt és pár milla tartalékban és puncit is tudtok szerezni, ha igazán akartok, attól minden megoldódik. Nem ezek kellenek, hanem igazából egy társ. Egy igazi, nem egy zátonyra futott projekt.

Bocs, hosszú volt leírni, hosszabb volt megélni ami ezután lesz, az meg még hosszabb lesz. Akinek kell, az eszi, pár évig itt lesz, ha meg nem kell, akkor majd viszik a goldiggerek és az enyészet. Lényegében már kezdem leszarni. Elfáradtam.

33/f

#23. Nyilván ne úgy képzeld el a gyakorlatban, mint egy programfüzetet időpontokkal, ami vagy úgy van vagy hazaballagsz. Megvan a kapcsolatban, amit leírtál ez csak a motivációk leírása. Gyakorlatilag arról van szó, hogy szeretne az ember egy ilyen mézehetes, rózsaszínködös, én úgy mondom szerelmes, te úgy mondod spontán, a kolléga pedig, haverok, buli, fanta szakaszt, amire már lehet alapozni valamit. Ha ez nincs meg, akkor a női oldal azt tapasztalja, hogy a hálátlan djesznyáó, húzza, mint a rétestésztát és nem történik semmi komoly dolog, a hapi oldal meg azt, hogy talán szeretné, de mivel ezt a részt nem tették bele, nagyon nincs kedve még ahhoz, hogy jó esetben átmenetileg, rossz esetben a továbbiakban és véklegesen, egy igavonó barom lesz "szerelmem/életem/mindenem" stb-ből. És az a gond, hogy nem nézik jó szemmel egy komoly kapcsolatban egyik oldalon sem, hogy "meglátjuk, hogy alakulunk"...ha a pasi még nincs összekapva minden téren, a csaj nem tudja, ha a csaj még lázadó korszakát éli vagy önmegvalósít, jelentsen ez bármit, akkor ugye az egyik azzal foglalkozik, hogy minden rendezett legyen körülötte, a másik szintúgy, emellett mindketten azzal, hogy egyikük se tűnjön csicskának, mert ha kiviszem a szemetet, mert megkért az asszony vagy most a főzés előtt elhangzott a hapi szájából, hogy ma lehetne-e gulyás akkor már vége is a világnak és már megint nem azzal foglalkoznak, amivel kéne, amit egymás iránt érzéseiktől ihletve, önként vállaltak...Sok mindent túlgondolnak mostanában és sokminden elvonja a felek figyelmét. Ahogy írtam, megélni sok volt, igazából ez a tízenpár év belegondolva nem sok, viszont 100%-os meggyőződéssel állítom azt, hogy teljesen más ismerkedni és párkapcsolatban lenni mint mondjuk 8 évvel ezelőtt volt. Teljesen más viselkedési sémákkal, parákkal, olykor előítéletekkel találkozik az ember, nem rám, mint xy-emberre vonatkozóan, hanem, általánosságban, mint férfira nézve. Oké, volt barátnőm innen, de ismerkedni sok más helyen és élőben is ismerkedtem eleget, abból meg olyan benyomásom van, mintha mindenki bőszen forgatná ezt a kategóriát gyk-n.

33/f

"Voltam 5 éve is, akkor is minden adott volt, akkor nem volt sietős, had élvezzék ki az életet, most nekem nem sietős, had élvezzem most ki én az életet. Ez ugye érdekellentét, így maradnak a fiatalabbak. Ne tévesszen meg senkit a megfogalmazás, örülök neki.

33/f"

Sajnos nem látod be azt hogy azok a csajok akikről te beszélsz akik ki akarták élni magukat mondjuk 25 éves korukban azok NEM ugyanazok a csajok akiket most óhajtasz megszivatni elítélni mások viselkedéért (pedig tetszenének, bejönnének) vagy figyelmen kívül hagyni kizárni, egyáltalán nem ugyanazok a csajok. Hiába van benned bosszúvágy azért mert valaki nem akart veled családot amikor te szeretted volna, ezek nem ugyanazok a nők, mert a nők nem egy nagy halmaz hanem különálló emberek.