Anyagiassá váltam volna?

Három zátonyra futott kapcsolat után, olyan gondolatok kezdtek el kísérteni, amik miatt régen ferde szemmel néztem más lányokra.

26 évesen egyedül élek saját lakásban, sikerült összespórolnom egy jobb saját kocsira, kiemelkedő fizetésem nincs, de kényelmesen lehet belőle élni.

Régen nem érdekelt, hogy egy pasinak milyen munkája van, mennyit keres, mije van.

Aztán kezdtek a képbe kerülni az olyan dolgok, mint például a férfi önmegvalósítások, amihez persze ahhoz lenne szükség, hogy én eltartsam, vagy mondjak le az álmaimról. Később már az is zavart, hogy nekem kell fuvarozni a férfiakat, vagy hogy nélkülem semmi nem valósul meg.

Elkezdtem olyanokról álmodozni, hogy egyszer engem vigyenek el mondjuk akár csak a Balatonra, vagy meglepetésből elvigyenek egy étterembe. Vagy ne nekem keljen a másik fél nyaralásának egy részébe beszállni, hogy eltudjunk menni.

Aggasztanak ezek a gondolatok, mert eddig büszke voltam arra, hogy független vagyok és nem szorulok másra, de mára eljutottam arra, hogy én is vágyok egy kis ilyen jellegű törődésre.