Szerintetek sokat várok el? Nagyok az igényeim?

Ne foglalkozz az itteni kritikusokkal. Csak azért bántanak mert magukba néztek és megállapították hogy nálad ki vannak zárva. Kis lúzerek akik itt próbálkoznak nőt szerezni mert lusták bármit is tenni egy valódi kapcsolatért.

Egy nagyszerű nő vagy és ne add lejjebb az igényeket. Igen, sok ilyen férfi van, nagyon sokat ismerek ilyet, de mind párkapcsolatban él. Te is biztosan találni fogsz ilyet csak megfelelő helyen kell keresni. Hogy hol azt nem tudom mert én is párkapcsolatban élek.

Szia. Szerintem egyáltalán ne add lejjebb a vágyaidat, mert igenis meglehet találni az ilyen pasit. A barátom lont olyan, mint amit írtál. Annyi a különbség, hogy még otthon él 25 évesen, mert egyetemre jár.

Azt hittem soha nem fogok olyan fiút találni aki megfelel az elvárásaimnak, de végül sikerült.

Szóval csak kitartóan kell keresni.

Sok sikert hozzá!

-nem vagyok gépfüggő, unalmamban szoktam néha gépezni, de ha tehetem, kint vagyok a természetben

-szeretem az állatokat, néha még jobban is, mint az embereket:D

-szeretek okosodni, főként a csillagászat és a táplálkozás érdekel, de mindenről IS szeretek tudni kicsit

-3 éve nem volt komoly kapcsolatom, ne tudd meg, mennyire vágyok a romantikára...

-munkahelyem van

-káros szenvedélyeim nincsenek, ritkán lecsúszik 1-2 sör a cimborákkal, de szenvedélynek nem mondanám. még a cukros üdítőket is visszautasítom, mert azok talán károsabbak, mint 1-2 sör.

-van jövőképem és életcélom, bár nem biztos, hogy találkozik a tiéddel. az enyém az egészségem megőrzése, és egy szép testalkat felépítése és megtartása. a karriert pont lekakálom.

-szoktam házimunkát csinálni, nem idegen tőlem, pl. mosogatni és port törölni kifejezetten szeretek

-nem csak egyszerű kajákat tudok csinálni, mint említettem, az egészséges, teljes értékű táplálkozás az egyik "hobbim"

2 pontot hagytam ki, az egyik az, hogy ne a szüleimmel éljek. De, velük élek, vidéken lakunk, a munkahelyem innen gyalog 15, kerékpárral 5 percre van. Teljesen fölöslegesnek érzem elköltözni, amíg nincs kivel, csak pénzpazarlás lenne. Külön főzök magamra, képes vagyok mosni, mosogatni, porszívózni, satöbbi. Adok pénzt a rezsibe, és külön is, igaz, arra nem sokat. Nem is értem, hogy miért van önállótlannak bélyegezve az, aki a szüleivel él, de van keresete és képes dolgokat megcsinálni. A szememben inkább az az önállótlan, aki kapott házba csak beleül, és még arra is a szüleitől kunyerál, hogy vegyen egy csomag szalámit.

A másik, hogy ne sajnáljam rád a pénzt. Nem sajnálom, ha elmegyünk vacsizni, meghívlak. De ne várjál minden héten Guccit meg külföldi nyaralást, és cserébe én sem várom el, hogy az én hobbimra költsél súlyos tízezreket.

Szerintem ezekkel az igényekkel a következő a baj:

- a legtöbb huszonévesnek nincs saját lakása, a mostani fizetések mellett örül, ha a hitelre az önrészt össze tudja szedni.

- egyre kevesebb dolgot lehet megszerelni a háztartásban, pl. a TV, monitor eleve javíthatatlan.

Kíváncsi leszek, találsz-e olyan pasit, akire minden feltételed igaz, és ugyanúgy meg tud javítani egy fritőzt mint egy benzines fűnyírót...

Épp ez a huszonéves korszak az, amikor a legtöbb ember az ilyesmit megtanulja, én pl. 28 évesen szedtem szét először kávéfőzőt, mert tönkrement.

Arról nem is beszélve, aki városban lakik, jó eséllyel még fűkaszát, fűnyírót sem látott életében, nem hogy meg tudná javítani.

#37

"Mindig komolytalan suhancok akartak velem ismerkedni vagy nem suhancok, de komolytalanok, céltalanok."

Azért arra kíváncsi lennék, hogy ilyenkor mit várnak a nők? Néhány hét találkozgatás után nem ijesztő házasságot meg gyereket tervezni? Vagy már az első találkozásnál leszögezted hogy te erre keresel partnert és nekik más terveik voltak?

Én például direkt mindig igyekszem visszafogni magam ilyen téren mert szerintem a közös jövő hirtelen tervezése elijeszti a nőket (meg úgy általában bárkit).