Szerintetek sokat várok el? Nagyok az igényeim?

Ah. Szívás. Én kiestem. Gép függő vagyok, mert ugye programozó informatikus lennék. És képben kell lennem azokkal a technológiákkal, amiket tudnom kell. Valamint. Naponta kell programozni valamennyit, mert 1 nap kihagyás is számít.

De ettől függetlenül ha lenne barátnőm, akkor rà is szánnék elég időt. Hogy ne érezze azt hogy nélkülözve van. Közösen szerveznék programokat, mert egy kis séta közbeiktatott fagyizás se rossz.

Addig nem akarok elköltözni a szülőktől, míg össze nem szedek annyi pénzt, amennyi egy házra elég. Ha ez azt vonzza magaután hogy 35 éves koromig nem lesz se barátnőm, se saját életem, de én nem akarok fél életemre hitelt felvenni. Ha ez szerinted nem férfias, sem talpraesett, akkor sajnálom.

Egyébként romantikus vagyok. És inkább magamra sajnálom a pénzt mint a barátnőmre, meg a családomra.

Szóval ahogy én nézem, nem sokak ezek az elvárások, de legalább olyan értelmetlenek.

Egyébként 20 éves vagyok. És így tervezem az életem. ✌️

"Olyan férfira vágyom a tapasztalataim alapján: aki nem gépfüggő, aki szereti az állatokat, aki szeret okosodni, tehát eleve nem buta, akibe szorult egy kis romantika és több év után is elvisz mondjuk egy fagyira, vagy legalább benne van a közös programokban."

Nem vagyok túlzottan romantikus, a többi nagyjából megvan.

"Ezen felül legyen modern, ne a szüleivel éljen, legyen munkahelye,"

Mi az, hogy modern? Szüleimmel élek 25 évesen, mert így éri meg. Most még megtehetem és így nagyon sokat tudok spórolni és félretenni. Teljesen fölösleges és irreális csak azért elköltözni otthonról, hogy elmondhasd, már önálló vagy (ettől még nem leszel az). Van munkahelyem. Ez sem túl nagy igény, mivel manapság aki akar dolgozni az fog tudni. Még 8 általánossal is. Sőt, lehet az sem kell.

"ne legyenek káros szenvedélyei, mint pl. alkohol és cigi"

Szeretek sörözni és elszívni mellé egy két cigit. Hétköznap nem nagyon csinálom egyiket sem. A másik, hogy kocsmázni is jó menni, haverokkal összeülni, és ezt nem adnám fel senkiért. :D

"Férfiként a háztartásban lévő dolgokat megtudja szerelni részben, vagy egészben."

Ez számomra evidens, nem egy nagy jövedelmű családban nőttem fel, mi mindent próbáltunk megjavítani, nem kidobni és addig használni, amíg lehetett.

"Legyen jövőképe és életcélja." Ez alatt mit értesz konkrétan? Ha valakinek az az életcélja, hogy ISIS harcos legyen, akkor az is megfelel? Tudom kisarkított példa, de ez a "legyen életcélja" annyira közhelyes, hogy hihetetlen...

"A házimunkában ő is vegye ki a részét. Ha muszáj, akkor megtudjon magának csinálni valami egyszerű kaját."

Ezek alap dolgok. Aki nem tud takarítani és nem képes főzni magára, hogy ne haljon éhen az vagy nagyon lusta, vagy eszméletlen életképtelen. Esetleg mindkettő.

"Ne sajnálja rám a pénzt, tehát ne csak az érdekelje, hogy magára nem marad elég pénze."

Ez egy kicsit furcsa. Persze jó dolog meglepni a párunkat valamivel, de én nem várnám el soha, hogy állandóan ajándékokat kapjak, vagy befizessen valamilyen programra. Inkább félretenném azt a pénzt és vele is félretetetném, hogy a közös jövőnket építsem.

Ettől még el lehet menni ide-oda, lehet szervezni közös dolgokat, akár drágább utazásokat is, de csak ésszel és az anyagi lehetőségek adta határokon belül.

Azért arra kíváncsi lennék,hogy 22 évesen hogy jött össze több több éves kapcsolat? :D

Fura.

Egyébként nem elrugaszkodott a kívánságod. Viszont ha tényleg ennyire jó parti vagy, már régen vittek volna.

Én ennyi idős koromban már bőven elkeltem.

Itt valami sántít.

A nők nyilván azt mondják, hogy nem nagyok az igényeid, aztán ők összejönnek valakivel,aki ennek a felét sem hozza.

Férfiak szintén.

Az dicséretes, hogy a másiktól nem vársz el saját házat azért, mert neked van. Ezért már jár egy nagy tábla csoki, ismeretlenül is :)

A különélés elvárása pedig jogos. Nekem sem toltak a szüleim alám egy házat, sem pénzt, albérletben lakom. De én nem sírok ezen, hanem keményen dolgozom, hogy albérlet mellett is olyan fizetésem legyen, amiből majd lehet házam vagy az akkori párommal vehetünk közöset.

A cselédség egyébként félreértelmezett. A te szeretetnyelved (keress rá neten) a szívesség. Az enyém is, ezért ismerem fel. Szeretek megfőzni, mire az aktuális barátnőm hazajön... előre gondolok rá, hogy mivel tehermentesítsem a napját és elintézem neki...ez viszont az a nyelv, amit a legtöbben kihasználnak és a legkevesebb ember "beszéli" ezt a nyelvet.

Szerintem nagyon korrektek az elvárásaid, azonban egy fogyasztói társadalomban, ahol mi élünk és mindenki felszínes eredményekben méri magát (lásd: Milyen iskolád van, mit adsz te ezért cserébe stb. Most komolyan, rosszul vahyok már a randiktól, ahol felelet-válasz kérdésekkel jönnek és egy kapcsolatot az alapján ítélnek meg,hogy mit tudsz ADNI neki? Nők, férfiak egyaránt.

Nekem volt olyan lány az életemben, aki fogyasztói mércével semmit nem adott...nem volt giga nagy melle, műkörme, nem járt divatos ruhakban, nem gazdag csaladban élt, az arca sem volt az a tipikus mai szép, eleinte nem is tetszett és mégis beleszerettem.)

Szöval...azt fogadd el, hogy nem sokan ütik meg ezt a szintet.

Ráadásul szép vagy, értelmes és saját lakásod van. A saját lakással rendelkező férfiak huszonéves korban 99%-ban nem úgy nőttek fel,mint a te elvárásaid. Inkább a szingli, agglegény, dugós életet élik, te pedig olyan férfit keresel, akinek meg kellett dolgoznia a sikerért és nem abban nőtt fel,hogy "majd kihívom a szerelőt, apu fizeti".

Ne add fel, ne Érd be kevesebbel. :)

28/F

#47

Honnan tudod hogy ezép? :D

Ok, függetlenítek attól, hogy szerintem már találkoztam egy másik kérdéseddel... bár töröltetted az ezzel kapcsolatos hozzászólásomat, azért igyekszem más irányból megközelíteni.

Itt vagy te, viszonynak átlagosnak mondható, de mindenképpen méltányolható igényekkel, és elvileg te magad is tudod azt nyújtani, amit elvársz... Mégsincs olyan kapcsolatod, amilyet szeretnél.

A világ nem úgy működik, hogy leadom a megrendelést, és akkor megkapom a tökéletes párkapcsolatot. Egyrészt kell hozzá egy óriási adag ön- és emberismeret, hogy már az ismerkedési fázisban képesek legyünk megfigyelni, még a rózsaszín ködön keresztül is, hogy a másik tulajdonságai, viselkedése hogyan hatnak ránk és viszont. Tényleg arra van szükségem, amit nyújtani tud? Jól érzem magam ebben? Nem szólal meg a vészcsengő bizonyos viselkedések láttán/hallatán? Mert igenis lehet tudni előre, apró jelek utalnak a személyiségre.

Egyszer egy barátnőm bemutatta az új pasiját, elmentünk kávézni. A pasi nekem már akkor ijesztő volt, apróságok miatt... Ide tett a kávéscsészét, ne oda. Hát nem látod, hogy így kell állni a fülének? Ugye mennyivel jobb így?

Mondtam a barátnőmnek, hogy sürgősen meneküljön! De nem hallgatott rám, nagyon elborította az agyát a rózsaszín köd. Évekig volt a kapcsolatban, a pasi végig kontrollmániás volt, egyre betegesebben. A szakítás után még hosszú ideig zaklatta a barátnőmet, csaknem feljelentésig fajult a dolog.

A másik tényező pedig az, hogy minden párkapcsolat egyfajta társasjáték is. Vagyis a te viselkedésed kihoz valamit a másikból és viszont. Nyilván az emberből nem lehet olyasmit kihozni, ami nem alaptermészete, de sokféle tulajdonság van, ami egy közeli kapcsolatban vagy felerősödik, vagy háttérbe szorul. Adott esetben: kiszolgálod a párod... elkényelmesedik. Ez szinte törvényszerű. Tehát ha elvárod azt, hogy a párod vegye ki a részét a ház körüli feladatokból, akkor tényleg várd el, már a kezdetektől fogva. Ne csak a fejedben létezzen az elvárás, hanem igenis nyomd a kezébe a partvist, ne várd, hogy kivegye a műkörmös kis kacsódból.

Nagyon sokan ott szúrják el, hogy kiszolgálják a párjukat, aztán magukban puffognak, hogy semmit nem segít. Aztán a sérelmüket vitákban, veszekedésekben fejezik ki, ettől pedig a pasi joggal érezheti úgy, hogy egy házisárkánnyal él, és nem érti, hogy miért.

Egy "okos" nő tehát úgy választ társat, hogy az - nem túl szépen kifejezve - jó "alapanyag" legyen. Aztán pedig olyanná formálja a kapcsolatban, ami neki megfelel. És itt nem arról van szó egyáltalán, hogy megneveli, mint egy kisgyereket! Nem! Hanem a kapcsolat működtetése során azokat a tulajdonságait erősíti, amik számára kellemesek. Nem neveli, hanem kihozza belőle a lehető legjobb önmagát. Csak azokat a tulajdonságokat tudod erősíteni, amik eleve megvannak.

Tehát az, hogy milyen a kapcsolatod, nagyrészt rajtad múlik. Ha nem érzed jól magad egy kapcsolatban, akkor azon gondolkozz el, hogy mit nem vettél észre már az elején, mire kellett volna jobban figyelned, és hogy te hogyan viselkedhetnél másképp, hogy ne alakuljon így a kapcsolat. És akkor a következő kapcsolatodban már lehet, hogy tudatosabban figyelsz ezekre.