Hogyan engedjem el könnyen az embereket?

Igen, ez sajnos kialakul az emberben férfiként, hogy az ilyen ribik is hiányoznak neki, mert tudat alatt tisztában van vele, hogy utána jó eséllyel évekig senkit nem talál majd. Nem szabad neki engedni, az ilyeneket ki kell rúgni, még ha utána üresség is támad benned.

Az egyedüllét jobb, mint kiszolgáltatni magad egy ilyen privilegizált ribinek.

Sehogy, az ember nem racionális lény.

Elszenvedget ebben a földi siralomvölgyben, aztán egyszercsak hoppá, vége.

Én már kamaszkorom óta rengeteget meditálok a halálon. Nekem rengeteget segített annak a ténynek a folyamatos tudatosítása, hogy a testem egyszer elporlik, és ami most történik velem, az 100 év múlva teljesen lényegtelen lesz. Így a félelem, a fájdalom, a szerelmi bánat, és minden más is lényegtelen. Ha pedig lényegtelenek, akkor miért hagynám, hogy hatással legyenek rám? Ez rávezet arra, hogy könnyebben elfogadd a jelent, és ne azonosulj az érzéseiddel, gondolataiddal. Rá fogsz jönni, hogy te nem az érzéseid, nem az érzelmeid, nem a gondolataid vagy, hanem a figyelő, aki mindezek mögött van. Ha nem azonosulsz semmivel, még azzal sem, hogy te egy emberi vagy, akkor olyan szintű, emberi elmével felfoghatatlan nyugodtság és boldogság fog elárasztani, hogy az hihetetlen. Nekem volt benne részem. Igaz, csak 3 napig, mivel nem tudatosan történt a formával való nem azonosulás, így magam sem tudtam, hogy mi történik, ergó nem volt elég nagy a tudatosságom, hogy hosszabb ideig fenntartsam. Akkor tudatosult bennem, amit már hittem korábban, csak még nem tudtam, hogy a világon MINDEN problémát, szenvedést az el nem fogadás okoz. Annak el nem fogadása, ami van.

Hogy jutottam el abba az állapotba? Úgy, hogy olyan mélyre süllyedtem lelkileg, hogy elértem egy olyan pontot, ahonnan már nem volt lejjebb, ahol már SEMMI sem számított. Szó szerint semmi, mert még a szenvedés és a fájdalom se. Azon a ponton rájön az ember, hogy minden fájdalmát és szenvedését önmagának teremti az el nem fogadással. Azon a ponton elfogadtam a jelent olyannak, amilyen, mert már nem voltak elvárásaim vele szemben, mivel nem számított semmi. Tökéletes boldogság és nyugalom árasztott el.

Na legalább akkor most már tudod milyen, mikor a nők a rosszfiú után futnak... Most te futsz a rosszlány után. És ez milyen? Szánalmas. Akarsz szánalmas lenni? Na ugye, hogy nem.

Azt tudatosítsd magadban, ha megint feltámadna benned a késztetés, hogy megbocsáss neki, hogy az előző alkalmakkor is átvágott, és következőnek is átvágna, és soha nem fog változni.

Nem az emberektől kell távolodnod, hanem egyedül tőle.