Hisztek a sorsban?

Akkor ha együtt vagyok a mostani szerelmemmel az meg volt írva?Ha nem tettem volna érte semmit hogy találkozzuk akkor egyszer csak bekopogott volna az ajtómon miközben meccset nézek hogy jöttem mert a sors így akarta vagy mi?

Talán kicsit.10 éves voltam mikor általános iskolában megkaptam életem első szajrapuszijat a tesóm osztálytarsatol . Rá 2 évre életem első lassu táncát is tole kaptam. Eltelt jópár év ,most vagyok 30,ő 32. 1 évvel ezelőtt ert véget mindkettőnk hosszú kapcsolata. Addig nem találkoztunk, nem beszéltünk csak facebookon láttuk egymást. Valahogy összefutottunk,aztan randizni kezdtünk. És most együtt vagyunk,tele tervekkel. Mással már el sem tudnám képzelni. Nyilván nem a sors keze játszott közre, de jó azt hinni,hogy minket egymásnak teremtettek csak sok sok évet kellett varnunk egymásra..

A sors szót azok találták ki akik valamit nem tudtak megmagyarázni!Ahogy a világ most áll megvan hogy milyen iranyba megy tovabb , az emberek csak a vilag torténéseire reagalnak , csak egy ut van mindenki számára és az fog tortenni aminek egyebkent is tortennie kell, nem tobb nem kevesebb.Multunkbol lehetseges opciok allnak a rendelkezesunkre es ez hatassal van a jovonkre.Ez a tema kozelebb all a kvantumfizikahoz mint a szerelemhez.

Alapból azt gondolom én is, hogy mindennek oka van és okozata, és mindannyian hatunk egymásra. Pl. ha valaki átél egy nagy szerelmi csalódást, az hatással lesz a következő kapcsolatára/kapcsolataira, de még a gyerekére is, attól függően, hogyan dolgozta azt fel. De még a következő kapcsolat megszűnése után annak az illetőnek az új kapcsolatára is kihatása lesz. Nagyon sok minden rajtunk múlik, én saját magamat sose mentettem fel,ha pl. a gyerekemen valami nem jó folyamatot láttam, pl. félénk volt a játszótéren más gyerek közt. Pedig mindenki azt mondta, hogy nem az én hibám, ez genetika, blabla...nem hittem nekik, megtaláltam azt, amit én rontottam el és a probléma megszűnt magától, miután én is változtattam. Semmit nem old meg, ha az ember a felelősséget másra hárítja. A sors létezik olyan értelemben, ami rajtunk valóban nem múlik.