Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Másnak is beleszol az életébe az anyja? 24 évesen?
Anyukam nem engedi hogy 25-én ott aludjak a barátomnal.
A barátom anyukája 25ere ebédre meghívott de mivel messze laknak így jobb lenne ha ott aludnék.
De anyukám kb megtiltotta.. 24 évesek vagyunk mindketten.
Csomó ilyen apró dolog van amibe beleszol. Meg tudnék őrülni már ettől.
Miért nem engedi hogy végre felnőttként éljek. Én meg utalom ha megmondjak mit tegyek. Vagyok már annyira felnőtt hogy tudjam a dolgokat. Mással is ezt csinálják?
El akarok már költözni de még nem tudok.
Nekem 35 évesen is megmagyarázza a dolgokat.... Természetesen én meg úgy csinálom ahogyan én látom jónak...
A szülők már csak ilyenek.
Akik földbe döngölik most az aggódó/érdeklődő/véleményt nyilvánító szülőket gondoljanak arra,hogy egyszer Ők is lesznek szülők.
Nem hinném,hogy 20 évesnek már nem mondhatja el egy szülő mit is gondol, mit is javasol és igen, azt is, amivel nem ért egyet, sőt, érdekelheti is a sorsa, párkapcsolata.
Nem mondom,hogy a szülő minden esetben jól cselekszik, meg kell találni a középutat, de láthatunk jó pár félresiklott életet ahol sehol nincs a szülő, és esetleg a gyereke segítségére tudott volna lenni a nehezebb időszakában.
Én is voltam 20 éves, én is morogtam sok mindenért és lázadoztam, ha korlátoztak.Volt amit elfogadtam, volt, amit kevésbé. De azt sosem vitattam,hogy az Ő szándékuk egyértelműen az,hogy segítsék a sorsom alakulását, még ha nem is azonosan gondolkodva tettük ezt.
De itt nem arról van szó hogy elmondja a véleményét. Hanem arról hogy rám erőszakolja, parancsolgatna. Hogy mit csináljak és mit ne. Hogy hova menjek hova ne. Meg akarja mondani. Ez idegesít.
Hogy kijelenti hogy ne legyél ott 26-an, hanem tessék hazajonni 25-en még aznap hogy elmentem. Ez borít ki.
Minek akarja megszabni. Ha nekem így esik jól had tegyem ezt és persze nyilván ezt is fogom tenni. De az hogy állandóan harcolni kell az kiborít. :/
De látom nem vagyok egyedül ezzel a problémával.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat.
Kedves 23as!
Magyarázd már el miből vontad le ezt a messzemenő következtetést hogy gyerekes vagyok :)
Halljuk!
Hidd el, már megtettem :)
Elmagyaráztam már neki hogy nem kell semmitől sem félnie. De szeretném ha nem szólna bele a dolgaimba, mert igenis szeretnék önálló döntést hozni és a saját életemet egyengetni. Amihez az is hozzátartozik hogy igen egyelőre nem élek külön de azon vagyok! Nekem nincs hátszelem, nem tesznek a fenekem alá semmit. 16 éves korom óta dolgozom minden nyáron, azóta mindent magamnak vásároltam amire szükségem volt.
Teszem félre a fizetesemet, sporolok átgondoltan költöm a pénzt nem pazarlok. Mindemellett adok bele az otthoni kiadásokba is.
A véleményét kikérem ha arról van szó de a parancsolgatást nem tűröm. Hozzátenném én soha nem szóltam szólok bele az ő életébe, pedig vannak olyan tettei amikkel az én értékrendem nagyon nem passzol. De ezt soha nem tettem szóvá! De ezt hagyjuk is..
De sajnos állandó a küzdelem így is. És ez az amit nehezen tudok megoldani. Ezért van ez a kérdés.
Nem gondolnám hogy ezek alapján gyerekes a viselkedésem. És ne lennék érett gondolkodásű felnőtt nő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!