Az első szerelem mindig véget ér?

Van egy barátom, aki feleségével 18 éves kora óta együtt van. 21 évesen házasodtak meg, van két gyerekük. Jelenleg 50 éves a barátom, neje 40.

Átélték és átvészelték barátom nőmániás hullámait, a neje kapuzárási pánikból eredő párhuzamos kapcsolatát és sok sok egyéb, közös dolgot ami minden házasságban benne szokott lenni. Többször majdnem külön mentek, de ott van a gyerek és a közösen összeküszködött vagyont elherdálni ügyvédekre és bíróságra... Megbeszélték, hogy hatzalmas hiba volna. Szerelmesek -e még egymásba? Abban az értelemben biztosan nem, ahogy Te értenéd, kedves kérdező. És nem is abban az értelemben, mint megismerkedtek. De együtt vannak, nem kis kompromisszumaikat megkötötték egymással és önmagukkal. Összetartoznak, így egymás hátát védik. Szerintem szeretik is egymást a maguk módján. Egy kapcsolatban szerintem vagy ide vezetnek a dolgok, vagy váláshoz. A fene nagy szerelem az pár esztendő után elmúlik és vagy kölcsönös szeretetté, elfogadássá tud változni, vagy megszakad a kapcsolat... Ebben nincs semmi különbség első vagy sokadik szerelemhez képest. A szerelmek száma egy számláló jellegű változó a párkapcsolatokban. Egy paraméter és sajnos semmi több... (47/F)

Nem mondható ki kategorikusan, hogy MINDIG véget ér, de nagyon kicsi az esélye, hogy két ember elsőre beletenyereljen a tutiba. Hiszen a szerelemnek vannak fokozatai, mert mindenkihez más mértékben vonzódunk. Van, aki alig valamit mozdít meg bennünk, és van, akitől a lélegzetünk is elakad.

Normális esetben az ember több szerelmen, több csalódáson, kudarcon esik át. Ezek a kudarcok teszik egyre jobb emberré, hiszen jó esetben minden kudarc után elgondolkodunk, hogy vajon mit csináltunk rosszul. És a következő kapcsolatban már odafigyelünk rá. Hibát persze megint vétünk, így újabb kudarc vár ránk, amíg meg nem érünk egy igazi, sírig tartó kapcsolatra. De még akkor sem dőlhetünk hátra, mint akinek semmi dolga a világon, mert a legszebb szerelmet is ápolni kell. Nem a TV-t csodálni, nem a telefont buzerálni, hanem egymás társaságában lenni. Egymással élni és nem egymás mellett. Még 50 fölött is!

Én tudok egyetlen egy ellenpéldát, bár szakmámból adódóan az átlagnál 3-4-szer több embert ismerek.

Az ellenpéldában szereplő pár 14 éves korukban ismerkedtek meg. 1 év múlva össze is jöttek, 19 éves korukban összeöltöztek. Indítottak egy kis vállalkozást 23 éves korukban, ami csődbe ment pár év múlva, de kitartottak egymás mellett. 28 éves korukban összeházasodtak, majd született egy kisfiuk, aki most 3 éves. Jelenleg 32 évesek mindketten és pár hónapja megszületett a második gyerekük.

DE sok-sok ezer ember közül, akiket ismerek, ők az egyetlen pár akiknél nem ért véget az első szerelem. Mondjuk egy fontos momentum van mindkettőjüknél, ami összetarthatja őket, hogy mindketten vallásosak.

Apukámnak Anyu volt 19 évesen az első szerelme.Azt mondta "ez a Nő lesz a feleségem vagy senki"

4gyerek,5unoka.Apu tavaly halt meg,Anyu azóta sem találja a helyét,az egyetlen férfi volt a számára,mióta megismerte...

Sokat dolgoztak rajta.mindegy meddig tart.de egy életen át elkíséri az embert

Végetér

Max akkor ha meghalsz.

Semmi nem tart örökké, és semmi sem volt mindig.