Szerintetek, az első szerelem utáni szakítás fáj a legjobban?

Fájni fájt akkoriban, de már régóta nem fáj. Nem pusztultam bele.

Nekem a második szakítás is elég szarul esett, pedig én voltam az, aki egyik napról a másikra lezárta azt a párkapcsolatnak hazudozott katyvaszt, ami felőrölte volna az idegrendszeremet. Nyilván ha harmadjára is beleesnék valakibe, akkor is ugyanúgy fájna, mivel őszintén szerelemből szeretném a másikat. (Na ilyen azért nem fog történni, hogy valakibe beleessek. Megfontoltabb vagyok annál, hogy hitegessem magam ezzel a baromsággal.)

Attól függ, hogy milyen a következő 1-2 kapcsolat. Szerintem nem lehet megszokni, bár csak kétszer éltem át (bár tőlük többször is >.<), mindkétszer belehaltam egy kicsit, és nem megy gyorsan a továbblépés sem, mert nagyon nehéz elfogadni az ilyesmit, és megbirkózni vele, hogy neki tényleg nélkülem a jobb, mikor én annyira szeretem. Talán ahogy átmész ezeken a fázisokon, gyűjtöd a tapasztalatot, később lehet ebből erőt meríteni, de ha elég mély kapcsolataid lesznek később, ugyanúgy fájhat sajnos.

Szerintem az ember megtanulja kezelni a dolgot! Rájön az előző szakítás után is lett kapcsolata (első után sokan gondolják ,hogy nekik már soha nem lesz senkijük). Közben érettebbek lesznek stb..Szóval részben igen, az első fáj a legjobban. Rossz példa de azt mondják a 3. 4.... gyerek már szinte kiesik, az elsővel meg kell szenvedni!

A be nem teljesült, plátói első szerelem sokkal de SOKKAL jobban fáj. Örülj neki nagyon, ha annyival megúsztad...

Az első rossz volt,de utána csak egyre rosszabbak lettek :)