Ha a férfi nem szerelmes akkor halott ügy az egész?

Szerintem nem feltétlenül halott ügy, de csak azért mondom ezt,mert mind ez egyénfüggő. Mindenki máshogy éli meg a szerelmet stb.Különben is a legnagyobb hiba szerintem,hogy sokszor azt hisszük, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, közben pedig csak olyannyira szeretethiányban szenvedünk, hogy a legkisebb szeretet morzsáért is lehajolunk?

Szerintem egy jó kapcsolat nem alapulhat a másiktól való függőségen, ragaszkodáson és elvárásokon, viszont ha saját magunkkal rendbe jövünk, teljes szabadságot és szeretetet élhetünk meg a párkapcsolatunkban akkor lehet egy NAGYON jó párkapcsolatom ahol szeretve vagyok és engem is szeretnek.

Viszont tény és erről azok tudnak beszélni többet akik voltak szerelmesek,hogy a Kapcsolat ragaszkodással átitatott szeretet és a szerelem érzése sokszor szül féltékenységet, erős rajongást stb.

A szerelem sokkal intenzívebb érzés, de örökké nem élhetnénk így,mert abba belebetegednénk, elfaradnánk, ha annyira intenzíven élnénk meg mindent annyira erős lenne a szeretet. A legfontosabb,hogy amikor mélyponton vagy" ő emeljen fel" Amikor ő, akkor te segíts!. És amikor mind a ketten, akkor együtt oldjatok meg mindent tudd,hogy ott vagytok egymásnak. A párkapcsolat egyfajta szövetség olyan titkokkal, jelzésekkel, rákacsintásokkal, amelyeket olykor csak mi ketten érthetünk.Akit "csak" szeretnék, de nem vagyok szerelmes viszont kötődöm hozzà, nagyon fontos nekem fontosabb bárkinél akkor is teljesnek érezném magam vele ő egyszerűen megszépíti az életemet a másik. Mert szerelem nélkül is eltudom képzelni,hogy valaki a másik felem, de nem abban az értelemben, hogy nélküle félember lennék - sokkal inkább úgy, hogy érti és érzi minden rezdülésem, segít, támogat, hisz bennem, és azt kérdezi, mi az, amit tehetek, hogy együtt még jobb legyen? És én is ugyanezt adom az ő életéhez, mert lelkünk teljes mértékben együtt rezeg. Nincsenek adok-kapok számítgatások, elvárások, követelések és félelmek. Teljesség van, varázs, és szeretet, ami mindent áthat. Talán erre kevesek a szavak, a lényeg,hogy nem feltétlenül jelenti egy kapcsolat végét,ha az egyik fél nem szerelmes. Vagy már eleve kizáró ok,ha valaki nem szerelmes beléd azonnal(?) A szerelemhez idő kell, szerintem..nem szabad(na) összekeverni a fellángolással,rajongàssal stb. A SZERETET sokkal erősebb és stabilabb lesz, erősebb érzés lehet mint a szerelem. (Szerintem)

Szóval ha valakibe szerelmes lennék, de ő "csak" szeretne viszont mégis velem szeretne maradni,velem akar közös jövőt,velem szeretné megosztani az életét és érzem,hogy szeret,kimutatja ezt és számíthatunk egymásra, ha tudom, hogy mellette nem érzem magam gyengének, kevesebbnek és nincs bennem semmi elfojtás, nincsenek félelmeim,( mert ő nem szerelmes)akkor működhet.

Az viszont egy megint más kérdés ha később múlik el a szerelem,oda a varázsa és a másik már nem szeretne veled lenni. Ha ez így van,akkor talán jobb elengedni, mert ő is ezt akarja. Ha nem akar veled maradni az sok mindent elárul.

Találsz majd olyakot aki szeret talán szerelemből és ha később ez az érzés alább hagyna..tesztek azért,hogy ne romoljon meg a kapcsolat, ne hidegüljetek el egymástól. Mert lehet tenni érte,csak akarni kell, és ketten! Nem egyedül.

19/L

Nem teljesen halott ugy.

A férfiak többsége opportunista es hizlalja az egojat ha futnak utána a régi csajai.

Szóval kellő kitartással es megalazkodassal lehetsz még néha megdugott ex.

Itt a kérdés csak az, hogy az utána való vágyódásod erősebb, vagy az önbecsülésed.

Alapból nem gond, ha már nincs szerelem, de ebben a kontextusban már inkább tényleg engedd el.

31/f