Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy éreznétek magatokat a helyemben, egy ilyen nő után? (story lent)
Most középkorú vagyok. Annak idején amikor a középiskolában elsős voltam megismertem egy lányt, aki akkor ballagott. És először olyan ránézek, köszönök futó ismeretségnek tűnt. De rövid idő alatt úgy éreztem belezúgtam. És furcsa volt, mert én egy viszonylag vékony, tehát nem kigyúrt, és nem is divatguru, átlagostól átlagosabb fiú voltam. Míg Ő magasabb, szép, karcsú, fehér, fekete hajú kékszemű, egyszerű de hatásos arcú, népszerű. Egyszer amikor lett alkalmunk többször beszélgetni, jobban megismertük egymást és sok időt töltöttünk együtt. Amikor már ő elballagott is sokat találkoztunk, és jóbarátok lettünk.
A pasija: Ő egy hozzávaló pasi volt külsőleg, ezt nem is ragozom túl. De nem tudott vele érzelmileg sem beszélni, csak együtt voltak. Megcsalta a fickó.
Ilyenkor mindig én beszéltem vele, azt mondta más nem érti így meg. És egyszer minden meglepetéssel az első csók elcsattant. És titkos viszonyba kezdtünk. Nem értettem ha szakítottak miért kell titokban lennie. De minden szép volt, megelégedtem egyenlőre ezzel. És eltelt néhány év és én is elballagtam,d e ez idő alatt mindig egyre kevesebbet találkoztunk. És más lett. Aztán láttam, hogy újra összejöttek. És lementem hídba.
Amikor találkoztunk el akarta titkolni, amíg lehet. És amikor kérdőre vontam, akkor úgy tett mintha nem akarta volna titkolni, és nem szívesen jött volna össze vele. És egy két hétig még így (akart) tett(tenni), mintha én valami hülye lennék. Rondán összevesztünk amikor utoljára láttam, mert közölte, hogy terhes, és Vele fog maradni én meg tűnjek el. A fejemhez vágta, hogy "ugye nem képzeltem, hogy majd engem választ, mert ki vagyok én?, lúzer, minden tekintetben,és neki nem elég a pénz, jólét, hanem a menő pasi kell". meg hogy "tönkretenném az életét ha vele maradnék.". És többet nem találkoztunk. És furcsa, valahogy többet azt sem éreztem, hogy szeretem, pedig előtte nagyon is azt hittem. Miért?
Ti hogy éreznétek magatokat? Mennyire fájt volna? És miért nem akart többet látni? Milyen ember az ilyen nő?
Eddig nem is gondoltam vissza erre, vagy arra hogy a szemébe vághatnám még az életben amit akkor visszafogtam, de most nem rég úgy döntöttem felhívom. Mert bár fáj, szükségem van rá. Én itt állok egy fillér nélkül, és súlyos adósságcsapdába kerültem, amivel az eddigi egzisztenciám veszélybe került. És Tőle kellett kérnem, először forgó gyomorral, de már nem. Megszereztem a számát, de folyamatosan lecsapkodta a telefont, mire hajlandó volt felvenni. Elmondtam neki, hogy ne panaszkodjon, ennyi évig nem mentem a közelébe. De segíteni kell. Közölte, hogy nem óhajt segíteni. Én ezt vártam előre, és majdnem bele is nyugodtam. De aztán azt mondtam neki, hogy ha nem akarja, hogy odamenjek és meséljek a pasijának, a gyerekének(gondolom csak az az egy van) arról, honnan ismerjük egymást akkor segítsen. Még vonakodott több hívásnál. De most találkozik velem nemsokára. Ti milyen érzéssel mennétek oda? Ismerve a sztorit. Nem arra gondolok, hogy hogy néz ki most, mert azt tudom. Illetőleg mivel megfordult a fejemben, megkérdezem: ti utána találkoznátok a családjával? Ha jó ha nem jó, szívesen elbeszélgetnék a férjével, és megkérdezném mennyit tud róla. Ti? Bár azt gondolom fog adni ha már találkozunk, legalább is remélem. De Én miért legyek vele más mint Ő volt velem, ha évekkel ezelőtt is??
Mi a véleményetek? Valamit túlreagálnék?
#58
Oké, eddig rendben ez még meg is magyarázná, hogy miért szakítottunk. Azt viszont nem, hogy miért úgy küldött el, hogy gyűlöl és nem bír elviselni, és ennyi év után egy egyszerű hívásra amikor még alig mondtam valamit miért mondta ugyanezt szinte. Ez csak több mint az éretlenség. Elkezdünk beszélgetni, közli hogy "végleg összejött X-el, terhes is, és elege van abból hogy azt hiszem tényleg jelentek valamit többet ne lásson mert valójában egy lúzertattarattata", tudjátok.
És most majdnem ugyanez. "Hogy merem felhívni, reméli az utcán fogok tengődni tarararara".
Szóval mindent nem magyaráz meg az éretlenség, ez a bajom, nem csak az hogy szerettem, és dobott. Ennél azért bonyolultabb.
Jó, még fel is kereshetek egy szakembert nem mondom hogy nem.
Szóval nem leragadni a szándékom, és terven halál komolyan. De tényleg muszáj találkoznom vele, és akarom venni, hogy nyíltan beszéljünk, ne úgy ahogy annyi év elváltak útjaink. És beteges vagy sem, erősen érzem hogy ennyi jár nekem.
Akkor is ártok magamnak , hogy ha az a kapcsolat amibe lépek vele egy beszélgetés és utána életünkben semmi?
Ebből a viselkedésből! Ez NEM normális dolog! A gyilkosokban is ilyen düh,megbántottság forrong szerintem!
Tegyük fel találkozol a nővel,Ő olyat szól neked ami nem tetszik,az agyad még jobban elborul,/pedig már eléggé el van/ és meglesz a baj! Kell ez neked?Lépj már túl ezen a 20 éves sztorin!! Képzeld ezt el fordítva,ha veled történne!
Élj és hagyd Őt is élni,a mában! A múlt-elmúlt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!