Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy éreznétek magatokat a helyemben, egy ilyen nő után? (story lent)
Most középkorú vagyok. Annak idején amikor a középiskolában elsős voltam megismertem egy lányt, aki akkor ballagott. És először olyan ránézek, köszönök futó ismeretségnek tűnt. De rövid idő alatt úgy éreztem belezúgtam. És furcsa volt, mert én egy viszonylag vékony, tehát nem kigyúrt, és nem is divatguru, átlagostól átlagosabb fiú voltam. Míg Ő magasabb, szép, karcsú, fehér, fekete hajú kékszemű, egyszerű de hatásos arcú, népszerű. Egyszer amikor lett alkalmunk többször beszélgetni, jobban megismertük egymást és sok időt töltöttünk együtt. Amikor már ő elballagott is sokat találkoztunk, és jóbarátok lettünk.
A pasija: Ő egy hozzávaló pasi volt külsőleg, ezt nem is ragozom túl. De nem tudott vele érzelmileg sem beszélni, csak együtt voltak. Megcsalta a fickó.
Ilyenkor mindig én beszéltem vele, azt mondta más nem érti így meg. És egyszer minden meglepetéssel az első csók elcsattant. És titkos viszonyba kezdtünk. Nem értettem ha szakítottak miért kell titokban lennie. De minden szép volt, megelégedtem egyenlőre ezzel. És eltelt néhány év és én is elballagtam,d e ez idő alatt mindig egyre kevesebbet találkoztunk. És más lett. Aztán láttam, hogy újra összejöttek. És lementem hídba.
Amikor találkoztunk el akarta titkolni, amíg lehet. És amikor kérdőre vontam, akkor úgy tett mintha nem akarta volna titkolni, és nem szívesen jött volna össze vele. És egy két hétig még így (akart) tett(tenni), mintha én valami hülye lennék. Rondán összevesztünk amikor utoljára láttam, mert közölte, hogy terhes, és Vele fog maradni én meg tűnjek el. A fejemhez vágta, hogy "ugye nem képzeltem, hogy majd engem választ, mert ki vagyok én?, lúzer, minden tekintetben,és neki nem elég a pénz, jólét, hanem a menő pasi kell". meg hogy "tönkretenném az életét ha vele maradnék.". És többet nem találkoztunk. És furcsa, valahogy többet azt sem éreztem, hogy szeretem, pedig előtte nagyon is azt hittem. Miért?
Ti hogy éreznétek magatokat? Mennyire fájt volna? És miért nem akart többet látni? Milyen ember az ilyen nő?
Eddig nem is gondoltam vissza erre, vagy arra hogy a szemébe vághatnám még az életben amit akkor visszafogtam, de most nem rég úgy döntöttem felhívom. Mert bár fáj, szükségem van rá. Én itt állok egy fillér nélkül, és súlyos adósságcsapdába kerültem, amivel az eddigi egzisztenciám veszélybe került. És Tőle kellett kérnem, először forgó gyomorral, de már nem. Megszereztem a számát, de folyamatosan lecsapkodta a telefont, mire hajlandó volt felvenni. Elmondtam neki, hogy ne panaszkodjon, ennyi évig nem mentem a közelébe. De segíteni kell. Közölte, hogy nem óhajt segíteni. Én ezt vártam előre, és majdnem bele is nyugodtam. De aztán azt mondtam neki, hogy ha nem akarja, hogy odamenjek és meséljek a pasijának, a gyerekének(gondolom csak az az egy van) arról, honnan ismerjük egymást akkor segítsen. Még vonakodott több hívásnál. De most találkozik velem nemsokára. Ti milyen érzéssel mennétek oda? Ismerve a sztorit. Nem arra gondolok, hogy hogy néz ki most, mert azt tudom. Illetőleg mivel megfordult a fejemben, megkérdezem: ti utána találkoznátok a családjával? Ha jó ha nem jó, szívesen elbeszélgetnék a férjével, és megkérdezném mennyit tud róla. Ti? Bár azt gondolom fog adni ha már találkozunk, legalább is remélem. De Én miért legyek vele más mint Ő volt velem, ha évekkel ezelőtt is??
Mi a véleményetek? Valamit túlreagálnék?
Én inkább azon gondolkodtam el, hogyan érezném magam egy ilyen pasi után, mint amilyen te vagy...
Van baj a padláson kérdező, de rendesen.
Értem én, hogy sarkítanod kell a kérdést, hogy egyre veccesebbnek tűnjön, de van egy hírem: Vannak emberek akiket ha megbántanak nem olyan egyszerű elfelejteni. Vannak érzései egyes embereknek. És akkor is volt amíg 19-ek voltak. Talán szánalmas, de nem vagyok az a fajta aki ha szeret azt semmibe lehet venni. És elmondom huszadszor: Túl voltam rajta hosszú éveken át. Addig amíg meg nem ismételte, és tudatosította újra amit gondol rólam. És gondolom nem árt neki, ha életemben régóta először én is úgy bánok vele, ahogy Ő azt tette minden különösebb ok és jog nélkül.
Azt meg végképp nem értem, honnan a bánatból szeded, hogy nincsen semmilyen kapcsolatom. Vagy hogy remete vagy nem tudom mi vagyok. Azt mondtam más nincs akitől kérhettem volna, és semmi indíttatásom máshogy sokszorozni a problémát. Még mindig jobb lett volna neki tartozni, bár iszonyat, de jobb. Ennyit mondtam.
Másrészt: ha nem világos elmondom újra. Még voltunk együtt amikor újra összejött a pasijával, és minden szem rebbenés nélkül tett így. Az a kellemetlen. És nem nekem. Hol mondtam hogy nincs senkim a világon, vagy azt hogy bezárkózva élek? Arról nem tudsz semmit, hogy kikkel hogy élek most. Nem is akartam leírni, mert nem tartom fontosnak.
Nem vagyok "ember"? Furcsa megközelítés.
Először is: nem tudom másképp elmondani, hogy segítségért fordultam hozzá. És mit kaptam? "Nagyon helyes már nagyon régen utcára kerülhettél volna! Remélem oda is fogsz! Vesztes vagy és az is maradsz!" két telefon beszélgetésben is. Nem ez történt amit írsz:
"Odamesz penzert kuncsorogni, mert kulonben bearulod valamivel"
Azt mondtam ezután találkozni akartam vele, és közöltem hogy egy kis indiszkréció a részemről nem biztos hogy ennyi év után is jót tenne neki. És csak van oka feltételezni neki is ha már találkozni fogunk.
Játszhatjuk azt hogy újra és újra leírom a sztorit de már le van, akkor is ha minden válaszodban leegyszerűsíted, vagy sarkítod. Téged talán szórakoztat engem nem.
Most belekepzelem magam a no helyzetebe.
Gyerek fejjel(mar megbocsass de 18-20 evesen, meg azok az emberek) megbantottam vkit nagyon, aztan meg el is kuldtem melegebb eghajlatra. Alairom, nem szep dolog talan tenyleg magamban nezek az evek alatt es ha esetleg egy veletlen folytan osszefutok az illetovel egy kave mellett bocsanatot kerek. De ha azt tenne, amit te is, hogy megszerzi a telefonszamom, elkezd zaklatni a penzugyi es lelki gondjaival, aztan meg meg is fenyeget...hat en is csak azt tudnam megismetelni amit akkor anno. Melle szannam is, hogy tulajdonkeppen valoban igazam volt.
Tudod mindenkinek van egy olyan szemely az eleteben, aki negativ vagy pozitiv ertelemben de vmit hozzank ad, esetleg tanulunk vagy tapasztalatot szerzunk altala.
O neked is egy ilyen ember volt, de mivel nem vagy lelkileg egeszseges, ezert megrekedtel es nem tudsz tovabb lepni. Szomoru.
Felejtsd el ot.
Bszki, engem beszari kiscsaj koromban hülyére vert egy nálam kétszer nagyobb srác, csak mert olyan napja volt. Nem érdekel, mi van vele. Te mi az istenért vagy még erre a pitsára rákattanva? Ennyire szar nem lehet az életed.
Nekem még csak 11 éve volt a középsuli, de ilyen távlatból sem keresnék meg senkit, hogy hé, adjál már pénzt, mert egy szerencsétlen lúzer vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!