Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy éreznétek magatokat a helyemben, egy ilyen nő után? (story lent)
Most középkorú vagyok. Annak idején amikor a középiskolában elsős voltam megismertem egy lányt, aki akkor ballagott. És először olyan ránézek, köszönök futó ismeretségnek tűnt. De rövid idő alatt úgy éreztem belezúgtam. És furcsa volt, mert én egy viszonylag vékony, tehát nem kigyúrt, és nem is divatguru, átlagostól átlagosabb fiú voltam. Míg Ő magasabb, szép, karcsú, fehér, fekete hajú kékszemű, egyszerű de hatásos arcú, népszerű. Egyszer amikor lett alkalmunk többször beszélgetni, jobban megismertük egymást és sok időt töltöttünk együtt. Amikor már ő elballagott is sokat találkoztunk, és jóbarátok lettünk.
A pasija: Ő egy hozzávaló pasi volt külsőleg, ezt nem is ragozom túl. De nem tudott vele érzelmileg sem beszélni, csak együtt voltak. Megcsalta a fickó.
Ilyenkor mindig én beszéltem vele, azt mondta más nem érti így meg. És egyszer minden meglepetéssel az első csók elcsattant. És titkos viszonyba kezdtünk. Nem értettem ha szakítottak miért kell titokban lennie. De minden szép volt, megelégedtem egyenlőre ezzel. És eltelt néhány év és én is elballagtam,d e ez idő alatt mindig egyre kevesebbet találkoztunk. És más lett. Aztán láttam, hogy újra összejöttek. És lementem hídba.
Amikor találkoztunk el akarta titkolni, amíg lehet. És amikor kérdőre vontam, akkor úgy tett mintha nem akarta volna titkolni, és nem szívesen jött volna össze vele. És egy két hétig még így (akart) tett(tenni), mintha én valami hülye lennék. Rondán összevesztünk amikor utoljára láttam, mert közölte, hogy terhes, és Vele fog maradni én meg tűnjek el. A fejemhez vágta, hogy "ugye nem képzeltem, hogy majd engem választ, mert ki vagyok én?, lúzer, minden tekintetben,és neki nem elég a pénz, jólét, hanem a menő pasi kell". meg hogy "tönkretenném az életét ha vele maradnék.". És többet nem találkoztunk. És furcsa, valahogy többet azt sem éreztem, hogy szeretem, pedig előtte nagyon is azt hittem. Miért?
Ti hogy éreznétek magatokat? Mennyire fájt volna? És miért nem akart többet látni? Milyen ember az ilyen nő?
Eddig nem is gondoltam vissza erre, vagy arra hogy a szemébe vághatnám még az életben amit akkor visszafogtam, de most nem rég úgy döntöttem felhívom. Mert bár fáj, szükségem van rá. Én itt állok egy fillér nélkül, és súlyos adósságcsapdába kerültem, amivel az eddigi egzisztenciám veszélybe került. És Tőle kellett kérnem, először forgó gyomorral, de már nem. Megszereztem a számát, de folyamatosan lecsapkodta a telefont, mire hajlandó volt felvenni. Elmondtam neki, hogy ne panaszkodjon, ennyi évig nem mentem a közelébe. De segíteni kell. Közölte, hogy nem óhajt segíteni. Én ezt vártam előre, és majdnem bele is nyugodtam. De aztán azt mondtam neki, hogy ha nem akarja, hogy odamenjek és meséljek a pasijának, a gyerekének(gondolom csak az az egy van) arról, honnan ismerjük egymást akkor segítsen. Még vonakodott több hívásnál. De most találkozik velem nemsokára. Ti milyen érzéssel mennétek oda? Ismerve a sztorit. Nem arra gondolok, hogy hogy néz ki most, mert azt tudom. Illetőleg mivel megfordult a fejemben, megkérdezem: ti utána találkoznátok a családjával? Ha jó ha nem jó, szívesen elbeszélgetnék a férjével, és megkérdezném mennyit tud róla. Ti? Bár azt gondolom fog adni ha már találkozunk, legalább is remélem. De Én miért legyek vele más mint Ő volt velem, ha évekkel ezelőtt is??
Mi a véleményetek? Valamit túlreagálnék?
#39
Már elfelejtettem. Akkor megismétlem huszadszor: Segítségért fordultam hozzá. És nem zaklattam. Semmit sem hoztam fel, ami anno történt. Se lelki dolgokkal nem akartam zavarni, se semmi. Elmondtam hogy bajban vagyok, és hogy kérhetem-e a segítségét. Mást nem mondtam. Enélkül mondta bele a fülembe, hogy "Nagyon örül, reméli be is csődölök ha már az fenyeget" meg minden amit írtam. És amikor nem fogta már vissza ezt, kimondtam amit kimondtam. Ő nem is törekedett arra, hogy legalább félretegye az akkorit. Mint ahogy írod, hogy egy kávé mellett megbeszélni is lehetett volna. Hanem megint úgy bánt velem mint egy utolsó bűnözővel, és hát, ki is hozta vele belőlem azt. Írtam hogy nem vagyok rá büszke, de miért csak én vagyok a bűnös azt kérdezem én?
Szerintem tovább léptem, nem rekedtem meg, tekintve hogy azt is írtam, hogy mindent át se gondoltam abból ami akkor volt amíg nem beszéltünk. Visszahozta amit akkor éreztem. Ennyi történt.
Ha huszadjara megismetled, akkor sem fog ez masnak tunni. Ilyet az ember a kozeli csaladtagjaitol vagy barataitol ker, nem a 20 evvel ezelotti hulye nojetol, hogy segitsen neki anyagilag.
Ez nonszensz, de tenyleg.
De ha mar ilyen hulye voltal, legalabb te csaptad volna ra a telefont egy jo kis beszolassal.
Nem te erre elkezdesz jatszmazni.
Sajnálom, hogy ennyire lelki beteg vagy! Nem, nem léptél túl rajta! Mert ha túl vagy valakin, vagy egy sérelmen az nem jön elő 20 év múlva! Te ezt anno a szőnyeg alá söpörted és nem feldolgoztad. Sajnálom, hogy így kell élned az életed, de azt mégjobban sajnálom aki a párod, (vagy esetleg gyereked)!
Magyarázkodhatsz, elmesélheted a sztorit 100-szor is de nem tűnik fel hogy a 40 akárhány válasz mind egyhangú?? Vajon miért? Mert nem normális ez!!! Hagyjuk azt hogy segítségkérés vagy zsarolás, tökmindegy nem ezen van a hangsúly, hanem azon hogy beteg amit itt leírtál!!!
A másik dolog pedig: 15 éve együtt vagyok a férjemmel, a kapcsolatunk elején én is éretlen voltam és csináltam hülyeséget. De a 15 év alatt olyan személyiségfejlődésen mentünk át, hogy most bárki ideállítana a múltamból (vagy akár az övéből) és mesélni kezdene leszarnánk! Nevetnénk egyet, mert kit érdekel, nem egy sokéves botláson alapul a kapcsolatunk!
Ezt kellene felfognod!, Hogy ha igazi az ő kapcsolatuk akkor nem tudod egy ilyen röhejes (számodra életfontosságú) sztorival szétbombázni! Persze tudom nem is a célod! De egy vicc amit művelsz!
Tudod mit? Igazad van. De azt le írhatod hogy pontosan mi beteg ebben? Mert elfogadható indokot senki nem írt rá, csak ítélkezett mindenki.
Olyan helyzetbe hoztam, hogy muszáj legyen találkoznunk, és beszéljek vele. És a többi gondomat félre is tettem, más megoldást keresünk, nem tudom milyen sikerrel, de a lényeg, hogy meg tudom tőle, hogy mit akart tőlem, ha nem csak hogy nem tetszettem neki, de ki nem állhat, a mai napig, amit csak a beszélgetésünkből szűrtem le.
Ti nevetnétek egy "botláson" rendben de az más, de ezt úgyse értheted meg...
És ja, nem célom objektíven szétverni a kapcsolatukat, van jobb dolgom, főleg amíg nem beszéltünk.
Sok elmebeteg emberrel találkoztam életem során, de te ubereled az összeset. 20 ev telt el basszus es te ilyen pitianer baromsagot emlegetsz? Szted hany embernek törik ossze a szívét. Nem hiszem, hogy a hozzaszolok kozott nincs olyan, akivel ne tortent volna ilyen eset. Szerinted ilyenekkel bele tudsz kavarni az életébe? Röhögni fognak rajtad a ferjevel egyutt
Neked szakember kell.
Azert beteg mert ilyet egy normalis, egeszseges lelkuletu ember nem csinal!
Bar szerintem meg mindig nem vagy kepes felfogni. En nagyon empatikus vagyok, de teged egyszeruen nem tudlak megerteni.
Ha csak nem vmi mas is vezerel, ami miatt te egy masik embernek akarsz bizonyitani ennyi ev uta , aki tulajdonkeppen senkid es le se sz*r.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!