Hogyan próbáljak meg felé közeledni?

Így van :(.

Még a mai napig is az van a fejemben,hogy őszintén mit is akarok egy ilyen gyönyörű lánytól. És ez nagyon eltántorít. Lehetséges,hogy bele kellesz törődnöm és el kell engednem és majd lesz egy olyan barátja aki meg is érdemli mert én nem érdemlem meg. Amikor meglátok róla egy fényképet rögtön az jut az eszembe,hogy őszintén mit is akarok én tőle egy magamfajta szerencsétlen. Próbálok beletörődni,hogy nekem soha sem lesz senkim sem. Ez van de sajnos nem tudok mit tenni.

Köszönöm szépen mindenkinek a segítségét és ne haragudjatok de menthetetlen vagyok.

Szia!

Gondolom te is introvertált és melankolikus személyiség vagy, --> Teljes mértékben igazad van. Nagyon sokszor álmodoztam arról,hogy egy párt alkotunk és boldogok vagyunk együtt de sajnos ez csak az én képzeletem volt és sajnos semmilyen valóságalapja sincsen és Mi soha sem leszünk egy pár. Nagyon nehéz lesz elfelejtenem vagy inkább beletörődnöm mert elfelejteni soha sem fogom de nagyon megnehezíti a dolgomat,hogy mivel ugyanabban az iskolában tanulunk így ennek köszönhetően minden nap látom és egy kicsit rossz érzés főleg akkor amikor meglátom,hogy leszáll a vonatról és elindul hazafelé olyankor meghasad a szívem de a beletörődésen kívül nem tudok mit tenni. Ez van nekem ez jutott.

Pszichológushoz nem igazán lennék képes elmenni. Valószínű,hogy Ő tudna nekem segíteni de tegyük fel azt mondaná az önbizalomhiányomra, hogy minden este álljak a tükör elé és mondogassam magamnak,hogy mennyire helyes fiú vagyok de semmi értelme nem lenne mert nem hinném el azt amit mondok így felesleges lenne a szakember idejét pazarolnom. Persze tisztában vagyok vele,hogy belőlem soha sem lesz egy értelmes felnőtt ember de ez van,már megszoktam... A beletörődésen kívül mást nem tudok tenni mert hiába próbálok megváltozni egyszerűen nem megy. Az egyik percben még életvidám vagyok a másik percben pedig még élni sincsen kedvem és ez állandóan visszahúz.

Sok sikert az élet egyéb területein és az esetleges változásokhoz is! :) --> Köszönöm szépen :), de az élet más területein is szerencsétlen vagyok. Azt belátom,hogy valamilyen szinten saját magamnak köszönhetem,hogy idáig eljutottam. A középiskola után mindenáron jogot szerettem volna tanulni és be is adtam a jelentkezésemet,fel is vettek de nem mentem el beiratkozni és ezt a mai napig is nagyon bánom. Most pénzügy számvitelt tanulok de egyáltalán nem érdekel és valószínű,hogy ott is fogom hagyni az iskolát. A jogot nagyon szerettem tanulni a középiskolai éveim alatt de mivel úgy álltam hozzá,hogy úgysem vesznek fel,úgysem tudom elvégezni és ennek köszönhetően meg sem próbáltam és tisztában vagyok vele,hogy azzal veszítem a legtöbbet ha meg sem próbálom de most már nem számít. Ez van ezt kell szeretni :). És az,hogy nem próbáltam meg köszönhető az önbizalomhiányomnak is. Nem akartam úgy nekivágni az egésznek,hogy "fejben" nincsen rendben minden de úgy látszik,hogy nem is lesz.

Szia!

A lánnyal a továbbiakban nem is próbálok meg beszélgetni. Megpróbálok beletörődni és levegőnek nézni. Úgy gondolom ha egy kicsit is szimpatikus lettem volna a számára akkor Ő is tett volna felém egy lépést. Mivel félek a nőktől ezért nem csak vele de egyetlen egy nővel sem merek beszélgetni és a beletörődésen kívül mást nem tudok tenni.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

Ezt a kérdést a hétvégén tettem fel de nem igazán jutottam előrébb :(.

Miért nem mentél el beiratkozni? Itt is önbizalomhiány? Féltél az újdonságtól? --> Az önbizalomhiányomnak köszönhető.