A barátom minden hétvégén elkölt egy csomó pénzt a közös programjainkra és nem hagyja, hogy én is fizessek?

#28

Uralkodni akar?Van az a helyzet, amikor szeretem ha uralkodik, ezt ebben a kategóriában nem fejtem ki. :)

Az élet egyéb területein nem uralkodásnak érzem, inkább irányításnak, "terelgetésnek", amire olykor szükségem is van.

Sokkal nagyobb élettapasztalata van mint nekem, már csak a korkülönbségből adódóan is.De nem bánom.

Ettől nincs egy nő elnyomva.

Azért nem hiszem el ezeket a csodálatos férj sztorikat, mert aki elégedett az életével, nem mondja azt a másiknak, hogy az övé rossz, mert máshogy éli.

Én fizetem a saját részem, mert felnőtt ember vagyok. Másnak fizetheti a férje, nem érdekel. Nem hiszem magamat se jobbnak, se rosszabbnak. Nem próbálok senkit meggyőzni, hogy a saját pénzét költse. Elmondom, ÉN hogy érzem.

Erre jön ez az igazi férfizás, ez a kemény meggyőzni akarás meg sztorizás... kicsit bűzlik.

"inkább irányításnak, "terelgetésnek", amire olykor szükségem is van"

NEKED. Kimondtad a kulcsszót. Ha nekem nincs szükségem terelgetésre (wtf), akkor nem mondhatod, hogy csak azért nem férfi a férfi, mert nem terel.

61%- hagyd, el kell fogadni, hogy van olyan akinél ez, ahogy mi gondoljuk nem normális. Az ilyen nyilván nem fog soha olyan dolgokat megtapasztalni amiket jó lenne, de nem éri nagy veszteség, mert nem tudna mit kezdeni vele, hiszen ő egy erős nő.

Én már elfogadtam, hogy vannak olyan nők, akik belehalnának, ha nem fizethetnének vagy konkrétan udvarolhatnának a pasiknak ők maguk. Nyilván ez valami komplexus náluk, amit aputól/anyutól hoztak otthonról, ezt látták, hogy valaki el volt nyomva és majd ő most megmutatja a saját kis életében, kapcsolataiban, hogy ő is a valaki.

A pasiknál épp ugyanez.

A tipikus skót, spórolós, aki sajnál egy Kapucinert is fizetni, mert nem biztos, hogy kap is érte valamit.

Ha már félig meddig biztos a siker, akkor kifizeti a felét.. de csakis a felét, azért ne bukjon már nagyot a bulin.

Az ilyenekkel nem lehet mit kezdeni, nézd meg 61%-os, milyen a te párod, kapcsolatod és nézd meg, hogy itt az emebrek 85-90%-a azért jár fel, mert nem tud ismerkedni, nem tudja fenntartani a kapcsolatot, nem tud valamiben dűlőre jutni, folyamatos a konfliktus a párjával a fene nagy nézetei mellett.. hogy őt ugyan ne tartsa el senki, merthát ő egyenrangú dolgozó nő, meg földig ér a lábam férfi.

Én ilyenkor csak jót mosolygok... és tudod mit, igen eltartják a seggünket... így van.

:D

De épp ez az! Nekem nem attól férfi a férfi, hogy költi a pénzt!

És nem mondom, hogy nem normális a ti kapcsolatotok. Ti mondjátok, hogy csak a sajátotok lehet tökéletes - ez beképzeltség. Az is normális, ez is - mivel más emberek vagyunk, más a normális.

De legtöbbször annak van baja, aki bele akarja magyarázni, a másik miért nem normális. Jön a gyerekkori elnyomásokkal...

Igazad van, hagyom.

Nekünk nem fáj a fejünk esténként az ágyban, uram bocsá' nappal sem, a gyerek sokkal több figyelmet kap, nem rendelt vagy műkaján élünk, a ház pedig rendben van tartva. :)

Na most mentem, mindjárt jön a párom, és igen, melegítem kettőnknek a kacsát, amit este sütöttem.

Hú, mekkora ribi vagyok én, mert örömmel várom a páromat...

Ezt is mondtam, de annyira gratuláltatok egymásnak, hogy nem láttátok.

Nem akarok gyereket, nem tudok főzni. Ha ezt tudnám, úgymond "megdolgoznék" a pénzért, de ezt nem akarom. Akkor üljek itthon, nézzek tévét, míg a párom dolgozik? Vagy dolgozzak, én gyűjtsem a saját pénzem, ő meg költse rám az övét?

37/

Egy szóval sem említettem, hogy csak attól lesz jópasi valaki, hogy a pénzét költi nagy mértékben non stop rám.

Nem, ettől .. valóban másban áll egy férfi férfisége.

Én senkinek nem próbálom megmagyarázni, elhitetni, hogy az én kapcsolatom tökéletes. Nem is célom, hogy ezt bárki is elhigyje, mert konkrétan les*om, h ki mit hisz...Mert van, akinél (mint nálad is) nem ilyen a tökéletes.

Én kamaszkoromtól kezdve a tipikus, klasszikus férfi-női felállást szerettem.

Nekem ez volt természetes, hogy a férfi udvarol, a nő fogadja.

És bizony ez nem abban merül ki, hogy én a konyhában vagyok és főzök-mosok-takarítok, a férjem dolgozik hazahozza a pénzt és nekem csönd.

Ilyen is van, de a miénk nem ez a kategória.

Én sok dolgot csinálok, ami abszolut nem a háziasszony kategória (festek, írok főképp, hogy csak a legszélsőségesebb dolgokat említsem).. és ebben a férjem ugyanúgy támogat és imádja mindazt amit csinálok. Én ugyanúgy támogatom őt a kis hobbijaiban és nekünk nem borult fel a férfi-női egynesúly.

Ez nem azt jelenti, hogy nem szoktam egy szöget se beütni a falba a férjem nélkül, mert életképtelen vagyok, na mindegy ezt hosszú így kifejteni.

Meghát a legfőbb dolog, hogy mikor baj van, akkoris ott van e az ember párja mellette.

Pár éve a férjem volt egy baleset miatt kórházban, minden egyes nap amíg tehettem ott ültem az ágya mellet, még akkoris, amikor aludt.

Most sajnos én vagyok beteg, konkrétan rákos, és most ő az aki foggal körömmel harcol értem, végigüli a kezelésket, fogja a fejem a hányásoknál és nem engedi a kezem el egy percre sem, nem tágít mellőlem és minden nap érezteti velem, hogy nagyon szeret és számára gyönyörű vagyok.

Na igen, szerintem ilyesmikben mérhető az ilyen hatalmas mérföldkövekben, hogy ott van e az ember mellett a párja.. és valóban nem csak abban, hogy kifizeti e a retkes vacsorát a Trófeában vagy sem.