A barátom minden hétvégén elkölt egy csomó pénzt a közös programjainkra és nem hagyja, hogy én is fizessek?

Az jó ha szerelmes vagy. :)))

De jó ilyen őszinte szavakat olvasni, komolyan. :)

Talán mert én is szerelmes vagyok?Életemben először, 32 évesen.

Én vagyok az élősködő. :)

Boldog pillanatokat kívánok Nektek!

A kérdést illetően OFF:

"Azért az érdekelne, hogy mikor "mászott" így el a vilag, hogy felesben fizetnek a párok. "

Mondjuk azóta, mióta a nők is dolgoznak, keresnek, szavazati joggal bírnak és úgy általában is a csapból is a nemi egyenlőség folyik?

"Az a baj, ha egy nő ragaszkodik a felezéshez, pont azt éri el, hogy nem engedi magát igazi nőként kezelni. "

De akkor az "igazi nő" otthon mos, főz, takarít, viszi a háztartást és csillogóan tiszta lakással + meleg vacsorával vár otthon, mire hazaérek.

És ebben én, mint "igazi férfi" természetesen minimális szinten se veszem ki a részem, de elvárom, hogy meg legyen csinálva, mire hazaérek.

Mert ugye az általad visszasírt "igazi férfi" ebben a korban és ebben a munkamegosztásban volt "igazi férfi".

Azert volt természetes, hogy mindenhol a férfi fizet, mert a nő nem dolgozott. Azért volt természetes, hogy a férfi egyoldalúan tette a szépet, mert akkoriban még az volt a természetes, hogy egy párkapcsolatban a nő a férfi echte alárendeltje ("urad és paramcsolód", gondolom ismerősen cseng), tehát egy sokkal aszimmetrikusabb kapcsolatot próbáltak eleve felépíteni, teljesen természetes, hogy az ehhez szükséges ismerkedés is máshogy nézett ki.

Egy olyan kor maradékáról beszélünk, ahol a nő elsődleges értéke a szépsége (vagy bizonyos tàrsadalmi körökben: a családja vagyona, származása) volt.

Manapság viszont az emberek többsége elméletileg egyenrangú társkapcsolatot keres - ez pedig azt jelenti, hogy a nők felé is megnőttek az igények. Mert már nem "asszonyt", hanem párt, társat keresünk.

És ennek az egyik alapja az, hogy azt lássam rajta, hogy ő is egyenrangú társként áll hozzám. Ennek mentén az egy alap szűrő az ismerkedés során, hogy ő is partnerként áll hozzám az ismerkedésben, és természetes számára, hogy lehetőségei szerint ő is igyekszik hozzájárulni a kapcsolat építéséhez - nem csak pénzben, de az is az egyik dimenzió.

Tehát elvárom azt, hogy legalább felajánlja, hogy figyu fizetek én is - az egy más kérdés, hogy ezt a felajánlást én elfogadom-e vagy sem, de ez már az én döntésem kell, hogy legyen, hogy megteszem-e ezt a gesztust, hogy meghívom.

Aztán ha kapcsolat lesz belőle, akkor úgyis kialakul, hogy hogyan intézzük a pénzügyeket, de ahhoz, hogy TÁRSkapcsolatra alkalmasnak találjalak az ismerkedés során, ez az egyik szűrő.

----

ON:

Kérdező: te már felajánlottad, ő nem fogadta el, szóval én túlzásba nem vinném az erősködést, hogy de mégis te is fizess.

Nem az a fontos, hogy pénzügyileg pont egál legyen a mérleg, hanem hogy a férfi is azt érezze, hogy te is egyenlően próbálsz hozzáadni a kapcsolat alakulásához. Tehát akkor te meg időnként lepd meg kisebb ajándékokkal, meglepetésekkel, időnként legyen az a program, hogy te főzzöl rá, vagy csak süss neki sütit, vagy bármi, amitől érzi, hogy te őszintén igyekszel viszonozni amit ő ad feléd.

8-as vagyok. Na hát igen, a 61%-os válaszoló mindent leírt, amit én érzek/gondolok. Sztem az a szomorú, hogy a mai világban ez lehúzásnak számít. Nagyon sokmindent elmond az emberek felfogásáról, hogy beülnek egy 400 ft-os kávéra valahova és a pasas elvárja, hogy a nő is fizesse ki a magáét.

Mi, 61%-os nagyon egy hullámon pednülünk ezekszerint :)

Én is 30 éveimben járó anya vagyok már.

Én sem értem, hogy hol bicsaklott ki ez ennyire.

Szerintem tényleg ott lesz a böki, hogy a nők kikövetelték maguknak, hogy had ők fizessenek és ezáltal a legtöbb férfi mára ezt természetesnek veszi és ha véletlen belebotlik egy ilyenbe, mint amilyenek mi vagyunk, akkor már egyből mi vagyunk az élősködők. Ezért sok nő, hogy ne maradjon egyedül, behajtja az igába a fejét és máris elkezdi a részét vagy az egész randit fizetni.

Én egyetlen esetben fizettem férfinak.. az pedig akkor volt, ha a haverom volt és biztosan nem is akartam tőle többet. Akkor kifejeztten ragaszkodtam hozzá, hogy felesbe menjünk vagy én is had hívjam meg egy körre.

És amúgy ebben az egészben az a legszörnyűbb, hogy ha erről kiirnánk egy kérdést, hogy miért cserélődtek fel ennyire a szerepek, akkor olyan kommentek jönnének, hogy leesne a fejünk.

Lassan már ott fogunk tartani, hogy a nő visz a randira virágot is, mert nehogy már a pasinak kelljen azt is! Ugyan mááár!

"Nem fogok meglepődni", ha pár év múlva, mire olyan korba kerülnek a gyerekeim, ez lesz a divat.

Deez egyébként a nők miatt van, a sok defeketes felfogásu nő miatt.

Mert van, aki annyira erősnek mutatja magát, hogy ő nem tud mit kezdeni egy szál virággal (volt ilyen nő ismerősöm, aki megkrédezte, ha kap egy szál rózsát, akkor mit illik adni cserébe a pasinak, stb .. omg)

Szóval a mai világban a nők többsége NEM tud mit kezdeni a FÉRFIAS férfiakkal, bókolással, udvarlással. És ezért kezd a pasikból kihalni szépen lassan minden ilyesmi.

13-as, ettől nagyobb hülyeséget rég hallottam.. Az én férjem soha nem volt az én uram és parancsolóm... hanem a társam.

Sőt mondok jobbat, én anyukáméktól is ezt láttam, hogy apu a mai napig kihúzza a széket alatta, ő fizette a mozit, mikor még randiztak, pedig anyukám gyógyszerként dolgozott!

Ez a tipikus női egyenjogúságos baromság :D

Nem abban kelle egyenjogúnak lenni amit leírtál, hanem abban, hogy attól függetlenül, hogy meg tudod a női mivoltodat tartani úgyis egyenjogú félként kezeljen a társad és nem azért mert ő az urad és parancsolód! :)

Nos, mivel itthon vagyok, elárulom:

naponta főzök, csillog a ház, mosok, vasalok, és semmi házimunkat nem várok el a páromtól.

Egyedül az udvar amit ő csinál, mert finoman fogalmazva elég nagy a kerti tavakkal, sziklakertekkel, különböző bokrokkal és fákkal, illetve a fenyőkkel.Akkor talán el tudod képzelni, hogy megőszülnék mire lenyírnám a füvet.

Vannak olyan dolgok, amiket nem engedek ki a kezemből, pl. a benti dolgok.

Ha én képes vagyok ezekre, akkor mi olyan szörnyű abban, hogy ő kezdetektől udvarias minden téren?

És bármilyen ódivatúnak is tűnik a mai kisfiúk körében, képzeld el, felsegíti a kabátom (itthon is!!!), sokszor kinyitja a kocsi ajtót.

Igen, vannak udvarias férfiak.

Óh, és ágyba kapom a kávémat még most is.Mint ahogy ő is, ha én kelek előbb.

És bizony, mindennap szépen megterítek, és én szedem le az asztalt.

Szeretném továbbra is megőrizni női szerepeimet.

Mondtam, hogy fizikai munkat végez.Ennek ellenére ingben jár, mert szerinte elegáns és kényelmes.

Szóval még öltözködésben is ízléses, nincs kék meg zöld haja, a farmerjai ülepe nem a bokaját veri, és nem hord neonzöld cipőt.

Örülök 8-as, hogy nem csak én gondolkodom így. :)

Azon felnevettem, hogy lassan a nő visz virágot a randira...De tényleg így van.

Soha nem fogom elfelejteni amikor mentünk Szilvásváradra.Meg volt beszélve a randihely, már messziről láttam.Olyan elegans volt az ingben, farmerban, hanyagul a kocsinak támaszkodva három szál vörös rózsával várt.

Na, ezt a mai huszonévesek nem tudjak hova tenni.

A másik ami ledöbbent, ha egy gyorsétterembe viszi a lányt.Brrr...!

Nem tudom, én igazi nőnek érzem magam úgy is, ha állom a saját dolgaimat. Nem attól leszek nő, hogy otthon hagyhatom a pénztárcám, mert apa majd fizet.

Nekem pont NEM tűnik férfiasnak az, ha valaki ennyire nem magabiztos, hogy ragaszkodik a fizetéshez. Meg az, hogy semmibe veszi a kérésem, egyenesen bunkó. Nyilván ő ettől érzi menőcsávónak magát. Gondolom, más nincs, amire büszke lehet.

Azt még hozzátenném, hogy nem lennék soha háziasszonyka, gyereket sem akarok, így simán prostinak érezném magam.

De szerintem mindenki megtalálja a párját. Remélem.