Ti hányszor voltatok szerelmesek míg megismerkedtetek a férjetekkel/feleségetekkel? Éreztétek h az előzőekhez képest "szerelmesebbek" vagytok?

Az, hogy ki változik és ki nem, teljesen egyénfüggő. Aki képes szembenézni önmagával és tanulni a hibáival, az változik, de aki csak másokban látja a hibát, az újra elköveti ugyanazokat. (Ismerek nem egy 40-50 körüli embert, aki mindig belesik ugyanazokba a csapdákba és nem érti, hogy miért...)

Saját magamról tudok érdemben nyilatkozni: én elég tudatos önismereti munkával törekedtem a változásra, ami a párkapcsolatban is érezhető. Egyrészt sokkal tudatosabb voltam a párválasztásban, ezért csak olyan társsal álltam össze, akiről tudtam, hogy minden szempontból megfelel az elképzeléseimnek és aki mellett jól fogom érezni magam. A kezdeti tudatosság valamennyire gátolta a kezdeti lángolást, de később nagyon sok pozitív hozadéka volt. Amikor már megtapasztaltuk a párommal, hogy ideális párost alkotunk, akkor kezdtünk el lángolni, és ez sokkal mélyebb és intenzívebb szerelemérzés volt, mint bármikor korábban.

Írod: senki nem tökéletes, ezzel egyet is értek, de én idősebben megtanultam, hogy mit tudok tolerálni és mit nem, így nem kellett kísérletezgetésbe bocsátkozni. Mivel nőtt az önértékelésem, már feleannyit nem "nézek el" a páromnak, mint 20 évesen, viszont képes vagyok higgadtan jelezni a problémákat, megbeszéljük, megoldjuk. (Nyilván ehhez olyan társ is kell, akivel ezt meg lehet tenni, de tudatosan ilyen társat választottam.)

Amiről te írsz, az inkább a csalódottságból, elkeseredettségből fakad, amikor az ember elhiszi, hogy neki már úgyse jut jobb... pedig nem így van! Ha dolgozunk a személyiségünkön, akkor "magasabb szintű" társat tudunk "bevonzani", és a párkapcsolatot jobban működtetni.

én 3X voltam szerelmes a jelenlegi kapcsolatom előtt (házasodni meg nem tervezek egyáltalán).

igen, 30 felett változott, ahogyan élek, de amúgy mindig toleráns voltam. azt hiszem, nincs olyan konkrét dolog, amiben a korábbiaknál is megértőbb lennék, inkább fordítva. már előre gondolkozom, hogy kis problémákból is milyen nagy gondok lettek később.

szerintem akinek van tapasztalata, ebben a korban már óvatosabb lehet.

Én 44N vagyok, és szerintem rengeteget változtam párkapcsolatok terén.

20éves korom körül volt egy 5 éves kapcsolatom, utána 29 évesen jöttem össze azzal, akivel 13 évig voltam együtt, majd 2 éve a mostani párommal.

Míg 18-25 között bizony kellett az önigazolás, meg a flört, addig ma ez számomra már elképzelhetetlen például. Tudom, hogy mik a legfontosabbak a kapcsolatban, mit tudok adni és mit szeretnék. Mindenki mellett nagyon sokat tanulunk és hiszem, hogy azért hoz az élet egymás mellé embereket, hogy azokból tovább fejlődjünk.

Míg huszonévesen nem igazán voltam képes beleérezni, hogy a másik adott helyzetben (ha pl. megbántottam) mit érezhet, az most maximálisan megy, de el kell ismernem, ez csak az utóbbi 2 évben a mostani párom mellett fejlődött "tökélyre". A páromnak nagyon kevés kapcsolata volt, de az első bnője mindig arra tanította - helyesen! -, hogy mindig próbáljon meg belegondolni, hogy mi lenne ha a másik helyében lenne. Én is átvettem ezt, sokkal figyelmesebb lettem.

Míg az előző kapcsolatomban sakkozni kellett, hogy mit mondhatok és mit nem, most abszolút természetes, hogy mindent de mindent elmondunk egymásnak és annyira jól esik ez az "igazság szabadsága", hogy elmondani sem lehet.....Múltkor vmit nem tudtunk azonnal megbeszélni - ráadásul nem is rólam volt szó, hanem egy ismerősünkről - és már abba belebetegedtem szinte, úgy éreztem, hogy nem vagyok őszinte pedig szó sem volt ilyenről.

Nagyon sok dolgot el tudok engedni már, apróságokat, ugyanakkor a mostani párommal sokkal konkrétabbak a határok, ki meddig mehet el, mi bocsájtható meg téren, de mivel a határaink maximálisan egyeznek, az értékrendünk is, így ebből soha nincs konfliktus.

Mivel eltelt a "rózsaszín köd" időszaka is, így azt mondhatom, hogy a mostani páromba vagyok a leginkább szerelmes és ő az, aki mellett meg fogok öregedni (Ő is pont így gondolja és érez), Ő az, aki nélkül képtelen lennék élni. De ehhez nyilván kellett az is, hogy a sok-sok apróság passzoljon....

Semmi extra. Voltak kapcsolatok, valamilyen érzésekkel, utólag nézve, a szex végett. Nem is voltak tervek. Házasság, hasonlók, fel sem merültek.

Majd jött az ismeretlenből egy lány. Fél óra beszélgetés után, tudtam, ő az aki kell. Nagyon rég történt, de még mindig ő az aki kell továbbra is.