A szeretett lányt vagy a szerelmet válasszam?

Köszi, hogy megírtad a döntésed! :)

Bátor vagy, de ha nem múlt és azóta is benned van, akkor akárhogy is alakul később, jól vagy rosszul, de meg kell lépned szerintem is! Különben mindig benned maradna/maradt volna az a HA. Hogy mi lett volna, ha őt választod, így hogy tudod, hogy kölcsönös ez az érzés, és ennyire intenzív, megértem, hogy nem tudsz mást tenni. Gondolom akkor ő is beszélget egyet a mostani barátjával.

Szerintem jó lesz, hogy megléped, különben is mindig felbukkanna időnként s nem szabadulnál tőle, csak ideig, amíg újra össze nem futtok. Drukkolok neked, hogy mindenkinek hosszú távon jó legyen!

Utolsó.

Ez az, amit senki nem tud. De erről szól az élet, hogy sosem tudhatod mi lesz. :)

Azt sem tudhatja, hogy mi lesz akkor, ha együtt marad a mostani párjával. Mi van ha 1-2 éven belül pont a lány szakít? Vagy mégis ő, mert később csak rosszabb lesz így? Akkor meg hiába marad együtt vele, mert végül annak se lenne értelme.

25 éves, ilyenkor még meglépheti ezeket a döntéseket, mint később, amikor már házasodna, gyereket tervezne, ne adj isten már lenne és akkor jönne rá, hogy neki más/több kell.

Én nem hiszem, hogy úgy boldogan (és tisztességesen) meg lehet lenni egy kapcsolatban, amíg ott van valaki más árnyéka és rá gondol... Ha ezt le tudná győzni, akkor már mindenképp az együttmaradásra voksolnék én is, de így nem.

Nem kell mindennek sterilen történnie a világban, és nem is úgy történik. A boldogság keresése a legnagyobb motiváció az egészséges emberek körében, és a kérdező pont egy egészséges ember. Nagyon ritka a kölcsönös szerelem, ezt a saját életemben is tapasztaltam, és a környezetemben is ezt látom. Ha ilyenre van lehetőségünk, akár csak rövid ideig is, főleg ilyen fiatalon, hát nagyon beteg dolog lenne kihagyni.

Hova gondoljon hosszú távra 25 évesen. A lány meg 19 évesen. ez a tapasztalatgyűjtés időszaka, és legalább lesz mire visszaemlékeznie, lesznek szépséges emlékei, és gazdagabb lesz egy értékes tapasztalattal.

A világ nem kiszámítható, nem tudjuk, mit hoz a holnap. Nagyon nagy bűn hagyni elmenni magunk mellett az életet. Az elszalasztott lehetőségeinket soha nem kapjuk vissza, és senki sem fogja megsimogatni a buksinkat, ha "erkölcsös" (szerintem boldogtalanul élni egyáltalán nem erkölcsös egyébként) életet élünk.

87%-os vagyok

Nézd, te vagy ebben a helyzetben, nem más, te tudod mit érzel ki iránt, nem mi érezzük.(És igazából egyik sem rossz dolog, de dönteni kell)

Így igazából majdnem lényegtelen is, hogy mi itt mit írunk/érvelünk.

Én már tudom, hogy fogsz dönteni valószínűleg, és mivel voltam/vagyok hasonló helyzetben, támogatom a döntésed.

A fellángolás pár hét, max 1-2 hónap alatt elmúlik. Én úgy vettem ki, ez már régebb óta tart.

Másrészt ezt úgy írom, hogy ilyesmi nálam is előfordult, elnyomva már legalább 1, másfél éve tart, akkor kezdődött és fogtam fel. És úgy pár hónapja tudatosult bennem, hogy már több, mint sima vonzalom, sajnos. Gyűlöltem magam ezért, mert egy biztos és jó kapcsolatban vagyok.

Azon kaptam magam, hogy kb minden nap többször is rá gondolok és hiányzik ha nincs ott.. Ekkor jöttem rá mi van.Próbáltam elnyomni, mert nem akartam ezt az egészet, akkor meg álmomban jött elő. Volt, hogy 1-2 hétig semmi, aztán amikor találkoztunk, újra álmodtam vele, fel is keltem hajnalban rá, olyan valóságos volt.

Én ezek ellenére a kapcsolatomat választom, de megvan az oka. Mert ez a másik aki előhozta ezeket az érzéseket bennem, nem a megfelelő ember... Ezt okkal mondom, mentális zavara van, nem megyek bele, de olyan, amire nem lehet kapcsolatot építeni hosszú távon, nem működne, tudom. Ilyenkor egyértelmű, hogy ésszel kell dönteni, idővel meg l fogom felejteni vagy így vagy úgy. Gondoltam rá, hogy megszakítom vele teljesen a kapcsolatot, -ha nem fog menni továbbra sem, kénytelen is leszek rá-, de nagyon kevés ember/barát van, akivel tényleg jól érzi magát az ember, hamar megy az idő, ha ott van, és ritka dolgoz ez és ő egyike ezeknek.

Na ez az én esetem, csak gondoltam megosztom, de a tiédben ő rendben van és ő is lehet megfelelő lány. A türelem és az idő biztos közelebb visz a megoldáshoz, nem is kell hirtelen dönteni. Majd meglátod.