Van itt olyan nő rajtam kívül, aki elveszítette a szerelmét és azóta soha egy férfit sem szeretett?

10 évig azt hittem, hogy én soha többé nem leszek szerelmes. De végül is lettem, és egyáltalán nem kevésbé.

Talán csak annyiban különbözik attól az első NAAAGY igazitól, hogy most már tudom, nem csak egy IGAZI van, hanem a világ tele van igaziakkal, de ha nem vagyunk rá nyitottak, nem tudunk beléjük szeretni. A szerelem ébredése egy folyamat, nem szabad és nem lehet siettetni. Bele lehet menekülni újabb kapcsolatba mielőtt még meggyászoltuk és lezártuk volna a régit, de abból szerintem nem lesz igazi boldogság.

Szóval most már kevésbé vagyok naív, de a mostani szerelmemet soha nem cserélném le a régire. Kapcsolatom volt a 10 év közben is, de nem tudtam szerelemmel szeretni. Nem volt az esetem, nem tudtam rá felnézni, de hiába voltak körülöttem vonzóbb férfiak, egyik se fogott meg annyira, hogy szerelmes legyek. 10 éven át nekem minden férfi szürke volt. Aztán egy nap összeugrott a gyomrom:)

De tündérmesék sincsenek, néha már nagyon bánom az egészet, meg volt a magam kis kiábrándult nyugodt élete, amit fenekestül felforgatott az új szerelem, és sokkal nehezebb boldognak maradni, mint hittem. A szerelem és szeretet tovább tart, mint a boldogság, legalábbis nálam.