Ha egy lány nagy valószínűséggel szerelmes belém, miért jön össze mással csak azért, mert az a másik fiú kezdeményez nála?

"És még egy : a legnagyobb hőfokon akkor ég a szerelem, amikor még nem ismerted ki, nem kaptad meg."

Jaj, de jó, hogy szólsz! Akkor gyorsan meg is mondom a páromnak, hogy most már nem égek a legnagyobb hőfokon, mert már ismerem! Basszus, ha nem mondod, örökké ezt fogom hinni.

Lehet bennem van a hiba, de évek múltán is tudok remegni, tud ködös lenni az agyam, tudok felizgulni az illatától, imádom hallani, ahogy mesél, ahogy artikulál, és van, hogy nincs más gondolatom, csak az, hogy megőrülök érte. Igazából néha gondolok is arra, hogy ennek általában ennyi idő után vége szokott lenni :-)

Amikor még távolról nézegettem, akkor nem voltak ilyen mély érzéseim, ilyen vad gondolataim, ilyen heves reakcióm. De persze csak nekem felejtettek el szólni, hogy nem jól vagyok szerelmes, mert igazából abba vagyok szerelmes, akit nem ismerek, csak távolról bámulom.

266 és 268, egyébként maradjunk annyiban, hogy ugyanúgy csalódhatsz valakiben évek vagy évizedek múlva is. A csalódás lehetősége nem szűnik meg attól, hogy kiismertél valakit (vagy csak azt hiszed, hogy kiismerted), ugyanúgy kiderülhet egy év múlva vagy 6 év múlva is ,hogy egy bunkó paraszt.És akkor is naivan megbizol benne, mert azt gondolod, ha már együtt éltek, úgysem tudna meglepni semmivel.

Szóval a kérdést úgy is fel lehetne tenni,hogy lehet együttélni valakivel, aki ha megszólal, kiderül, hogy egy ostoba bunkó paraszt ? Csak mert rengeteg ember él olyan párral, akivel folyton veszekednek, nem szerelmesek és talán nem is voltak. Most kakor ők vajon miért vannak együtt ? Csinálhat hülyét magából az ember szerelem nélkül is és lehet rossz emberismerő anélkül is.

Nem tudom, miért vagy így rákattanva arra, hogy átol cetig kéne ismerni az illetőt. Nem ez a lényeg. Nem kell kívülről fújni a másik életrajzát, de ahhoz, hogy abba az emberbe legyél szerelmes, aki tényleg létezik, ahhoz váltani kell vele pár szót. Máskülönben csak az érzésbe vagy. Mert ha csak távolról nézed, mibe tudsz szerelmes lenni? Abba, amit kivált belőled? Persze, de ez nem azt jelenti, hogy abba az emberbe vagy szerelmes.

Nem gúnyolódok, csupán vicces volt számomra a hozzászólásod :)

Szerintem mindegy, hogy mennyire ismered és hogy gyorsan habarodtál-e bele vagy kicsit később, akkor is MINDIG az érzésbe vagy szerelmes .) A szerlemben hajlamosak vagyunk idealizálni ,m bláványozni , rózsaszin szemüvegen át látni a másikat. Nyilván ez az összeköltözés után leomlik és minél idősebb valaki, minél több élettapasztalaton, csalódáson van túl , annál kevésbé lesz képes esztelenül szerelembe esni. Én nme értem, mi a vicces abban, hogy valaki gyorsan lesz szerelmes, valaki kicsit később. Nem azt mondtam, hogy két szót sem kell váltani vele,hanem azt, hogy elég a hormonsokk elindulásához kevés találkozás is.

"Persze, de ez nem azt jelenti, hogy abba az emberbe vagy szerelmes."

A szerelem akkor is egy illúzió, ha fél év randi után leszel csak szerelmes.... a végén igy is úgy is ráébresz, hogy kisebb-nagyobb mértékben egy ideált kergettél. Szóval mondhatni mindig csak egy elképzelt emberbe vagyunk szerelmesek. Sokan úgy is vakon vannak, hogy együtt élnek valakivel és nem látják a fától az erdőt..