Ha egy lány nagy valószínűséggel szerelmes belém, miért jön össze mással csak azért, mert az a másik fiú kezdeményez nála?

De ezek szerint te ugye nem akarsz semmit, hiszen csak varsz. Jobban szeretned, ha ezek a lanyok, mielott jarnanak azzal a fiuval, elotte elszakadna a cerna, te elmondhatnad nekik, hogy sajnos nem viszonzod? Vagy elvenned a szuzesseguket? Vagy ha neadjisten szeretnel jarni a lannyal, akkor rajta mulott?? Igy jart, mert nem kezdett ki veled?

Hogy van ez?

Igazán sajnállak. Ennyi idő után sem sikerült túl tenned magad a dolgon.

Ez a kérdés is százszor ki lett emelve, nem hiszem hogy bárki újat tudna mondani a válaszok közt erről a nevetséges TINI incidensről...

Többször olvastam már ezt a kérdést a kiemelések miatt, de mindig megmosolyogtat.

"Ha egy lány nagy valószínűséggel szerelmes belém.." Abszolút nem beszélhetünk szerelemről, ha nem ismernek téged, nem beszélgettetek sosem. Akkor csak vonzónak tartanak. Az, hogy ez hosszú ideig megmarad, semmit nem jelent.. Figyelj, nekem évek óta bejön Adam Driver, mindig elmosolyodok, ha meglátom a képernyőn... :) De ettől függetlenül nem rajta vergődöm, gondolkozom a napokban. Nem ismerem, így nem szerethetem, csak egy külsőt látok, ami valamiért típusom, és ennyi. Ahogy rajtad sem gondolkoznak ezek a lányok. Szimpatikusnak, vonzónak tartanak, ha ott vagy épp, akkor felfigyelnek rád, talán még jeleket is küldenek, de nincs tovább. Nem vagy benne a fejükben a továbbiakban. Így felesleges azon tanakodni, hogy miért jönnek össze mással. Mert az a másik férfi próbálkozott, ismerkedtek és megtetszettek egymásnak.

Konkrétan válaszolva arra a kérdésedre, hogy kifejezetten Nálad miért nem kezdeményeznek? Ez egyszerű. Mert nem érdekled őket annyira. Tényleg ennyire faék egyszerű.

Egy lány, nő sosem fog a nyakadba ugrani, megcsókolni a semmiből (ezt szexuális zaklatásnak hívják), és hiába megy ki a mosdóba háromszor egy este alatt, nem fog hirtelen megtorpanni és ország világ előtt azt mondani neked: tetszel nekem, ismerkedjünk!

Azt el tudom képzelni, hogy esetleg interneten megkeressenek, rád írjanak, ez még nem olyan vészes. De ha ezt sem teszi senki, annak tényleg az az egyszerű, prózai indoka, hogy annyira senkit nem fogtál meg magaddal és ezzel a pütymürügy hozzáállással, hogy tegyen érted. Ahogy te sem teszel értük, mert nem tetszenek neked. Nekik sem tetszel ANNYIRA, hogy egy fűszálat tegyenek keresztbe érted.

Mivel ez van, valamiért nincs meg az a kisugárzásod, hogy megkeressenek, az a szerencsétlen (számodra) helyzet áll elő, hogy akkor tudsz ismerkedni, ha TE kezdeményezel. Ezt nem akarsz. Akkor sakk-matt.

De miért nem akarsz amúgy? Félsz? Önbizalomhiányos vagy? Mi fog történni, ha kezdeményezel és nem kellesz nekik? Összedől a ház? Drágább lesz a kenyér? Vagy mi ez a nagy ellenkezés?

Nálam volt már olyan, hogy nagyon bejött valaki, és ráírtam facebookon egy teljesen semleges dologgal. Megkerestem, tehát kezdeményeztem, de sosem vallottam be azt, hogy mi volt a hátsó szándékom. Sosem = addig nem, ameddig nem tett egyértelmű jelzést a fiú: elhívott randizni.

Az a gond, hogy te még akkor sem lennél aktív résztvevője a helyzetnek, hogy ha valaki rád írna. Szinte látom, ahogy ír neked a lány, te válaszolgatsz távolságtartóan, körmöd rágva várakozva arra, hogy mikor írja le azt, hogy érdekled, tetszel neki. Miközben szegény lány meg arra várna, hogy ha te is érdeklődsz, akkor szállj már fel arra a vonatra, mondj valamit, bátorítsd, bókolj, BÁRMIT, csak ne legyél passzív, aki megadóan várja, hogy kb megerőszakolja olyan, akire amúgy azt mondja, hogy nem is tetszik neki!

De ez nem így megy. Mindkét félnek tennie kell lépéseket. Úgy tűnik, neked kéne többet, ha vágysz kapcsolatra. Ez van.

"Abszolút nem beszélhetünk szerelemről, ha nem ismernek téged, nem beszélgettetek sosem"

Én ezt pont forditva látom. A szerelem TÁVOLRÓL, naivan (magyarul fiatalon, első szerelemként) szokott intenziven lobogni, amikor már kiismerted, megszerezted, együtt élsz vele, el is múlik... Nem kell beszélgetni sem feltétlen a szerelembe eséshez.

Soha nem volt ilyen, hogy ekkorát tévedtem volna, hogy kiderült volna, hogy ostoba bunkó paraszt az illető. A szerelemnek épp az a lényege, hogy elfog egy rácsodálkozás, átszellemülsz, átélsz egy érzelmi katarzist, a felhők fölött lebegsz , hormonsokkot kapsz a másiktól. Ennek nem sok köze van ahhoz, hogy ismered-e az élettörténetét. Sőt, minden szerelem,kapcsolat az elején, a maga naiv romantikus bájában szokott lobogni, idősebb emberek, több élettapasztalattal, csalódással a hátuk mögött pedig már sokszor nem is igazán tudnak szerelembe esni. A szerelemhez nem kell az illető életpályáját ismerni. Én csak igy voltam eddig szerelmes (két nagy és két kisebb szerelmem volt), egyik sem dugóvágy volt. Sőt, az első nagy szerelmemnél eszembe nem jutott ,hogy dugni kaarnék vele. És alig beszéltünk, amikor már fülig szerelmes voltam.

Amiről ti beszéltek, az egy tartós párkaapsolathoz kell. Igen, abban fontos, hogy ismerd az illetőt, tudj benne megbizni, egymás támaszai ,társak legyetek. A szerelem ettől sokkal szabadabb, földtől elrugaszkodottabb érzés.

"Én ezt pont forditva látom. A szerelem TÁVOLRÓL, naivan (magyarul fiatalon, első szerelemként) szokott intenziven lobogni, amikor már kiismerted, megszerezted, együtt élsz vele, el is múlik... Nem kell beszélgetni sem feltétlen a szerelembe eséshez."

Ezt nem szerelemnek nevezik. Akkor te még nem éltél át szerelmet olyannal, akit megismertél, és beleszerettél abba az emberbe, aki ténylegesen előtted áll, összes hibájával, ballépéseivel, jó tulajdonságával, sikereivel, múltjával, jelenével, külsejével.

Akkor ha én távolról nézegetek valakit, de azt sem tudom, eszik vagy isszák, de érzek valamit, mert a külseje vonz és hozzáképzelek egy belsőt, ami nekem szimpatikus, akkor már szerelmes vagyok abba az emberbe? Nem. Magába az érzésbe max, és hozzá körítem azt, aki külsőre is tetszik. De ez nem arról az emberről szól, hanem saját magamról.

"Ezt nem szerelemnek nevezik. Akkor te még nem éltél át szerelmet olyannal, akit megismertél, és beleszerettél abba az emberbe, aki ténylegesen előtted áll, összes hibájával, ballépéseivel, jó tulajdonságával, sikereivel, múltjával, jelenével, külsejével."

Ne te döntsd már le, hogy mit éltem át. két nagy és két kis szerelmem volt eddig,mindeggyikkel villámcsapásként indult, akár az én részemről, akár az ő részéről. Első nagy szerelmemebe 8 évig voltam szerelmes és NEM nagyon beeszéltünk, mikor már halálosan odavoltam érte...

És IGEN, ha távolról nézegetsz valakit, akkor is lehetsz szerelmes. A szerelmet egy hormonsokk váltja ki az agyadban, beleeshetsz akár a hangjába is valakinek..... Amiről te beszélsz, az egy párkapcsolat, ahhoz ki kell ismerni a másikat, de sok párkapcsolatban soha nem volt jelen a szerelem.

És még egy : a legnagyobb hőfokon akkor ég a szerelem, amikor még nem ismerted ki, nem kaptad meg.

"Akkor ha én távolról nézegetek valakit, de azt sem tudom, eszik vagy isszák, de érzek valamit, mert a külseje vonz és hozzáképzelek egy belsőt, ami nekem szimpatikus, akkor már szerelmes vagyok abba az emberbe? Nem"

Tévedsz. Természetesen távolról is lehet szerelembe esni. Nyilván nem a rockszátrok iránti rajongásra gondolok, de nem, a hormonsokk beindulásához nem kell ismerni az illető önéletrajzát..