Katolikus vagyok, a párom ateista. Én járok templomba, nekem ez nagyon fontos, rengeteget foglalkozom lelki, hittel kapcsolatos dolgokkal. Mit tegyek?

térj észhez

Ha hitgyülis vagy akkor sajnálom a párod

Egyébként pedig aki hisz, az templom nélkül is hisz, aki meg nem, az a templomban se fog. Azzal, hogy magaddal akarod cibálni a templomba, csak neki ártasz, és arra kényszeríted, hogy képmutató legyen.

2. a gyerekek majd maguk eldöntik, miben akarnak hinni. nem kell semmit rájuk erőltetni, tehát ezzel a részével nem hiszem, h kéne foglalkozni. majd aki akar, megkeresztelkedik, akit meg megkereszteltek de mást szeretne, átkeresztelkedik. semmi értelme, semmi jelentősége a gyerekek hitbeli nevelésének. akármilyen hittel is neveljük, teljesen más világnézete is kialakulhat érettebb korára.

Ha ez már most probléma, akkor hogyan akarsz hosszú távra építeni? Arra szerintem nem érdemes számítani, hogy egyikőtök is változni fog. Azon, hogy az ember miben hisz vagy mit tart alapvető értékben egyébként sem egészséges egy másik ember miatt változtatnunk. Ha olyan szinten zavar, hogy ő nem hívő, hogy már itt kérsz tanácsot, ahelyett hogy vele megbeszélnéd, már régen rossz. Szerintem azzal kellene kezdeni, hogy vele beszélsz erről. Meggyőzni a másikat hittel kapcsolatban igazán nem lehet és nem is kell, de talán őszinteséggel,azzal tartozol neki.

mit tart alapvető értéknek*

Nálunk ezt úgy nevezik - és a Bibliából származik a kifejezés -, hogy "felemás iga". Azt gondolom, hogy ez igen jól érzékelteti azt, hogy hívő és hitetlen emberek párkapcsolata nem lesz ideális több, mint valószínű. Szerintem nagyon gondold át, mit teszel - az a baj, hogy a párod gondolkodását nem ismerem, mennyire kemény, konok, így nehéz tanácsot adni. Mindenképpen megfontolnám a dolgot, míg nem lesz késő esetleg egy életre. Az első férjemmel nálunk is nagy gond volt ez, mert ő meg engem tiltott el attól, hogy olvassam a Bibliát vagy eljárjak olyan közösségbe, ahol Istennel foglalkozhatok, és nem tehettem mást, mivel akkor a gyermekeim még picik voltak, és válással fenyegetőzött, hogy amennyiben megteszem, elválik. Ezért írom tehát, saját tapasztalatból, hogy nagyon is meg kell ezeket a kérdéseket gondolni. Ha meg tudjátok beszélni, akkor talán nem lesz probléma, de ha nem, hát, nos akkor Neked kell döntened (szerintem), mivel Te vagy az, akinek ez fontos, ahogy írod is, nem a párod.