Katolikus vagyok, a párom ateista. Én járok templomba, nekem ez nagyon fontos, rengeteget foglalkozom lelki, hittel kapcsolatos dolgokkal. Mit tegyek?

Vagy rábeszéled valahogy vagy engedsz neki és nem lesz,vagy keresel olyan pasit aki hozzád hasonló.

Gyerekek megkereszteléséről,allásáról volt már szó?

Ateista vagyok,volt egy darabig hívő pasim,amiatt szakitottunk,mert nem egyeztünk ilyenben.Én ateistaként nem mentem volna templomba,nem kereszteltettem volna meg a gyerekeket,stb.Ő ezekhez ragaszkodott volna.

Így külön mentünk,neki is nekem is van olyan párom azóta,hogy össze illünk ilyen téren is.

Ha a párod megkeresztelve sincs, akkor valószínűleg a pap sem adna össze.

Amúgy a valláshoz szerintem főleg hit kell, és azt senkire ráerőltetni nem lehet/szabad.

Ez egy ateista véleménye.

A legjobb barátom vallásos lány. A férje nem hívő. Nagyon szeretik egymást, aminek az egyik oka, hogy a férj nem kritizálja az asszonyt, a feleség nem téríti a férjét.

Az esküvő érdekes volt, a férj belement a templomiba, mert annyira szerette a lányt, de az volt a kérése, hogy az eskü szövegét írják át egy kicsit, mert hazugságnak érezné, ha el kéne mondania a hagyományos esküszöveget, ami ez:

Én... esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy ...-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen.

Jól átírták egyébként, de a lényeg benne maradt. Találtak lelkészt, aki elvállata az esketést így, és annak ellenére, hogy a férj nem volt megkeresztelve.