Katolikus vagyok, a párom ateista. Én járok templomba, nekem ez nagyon fontos, rengeteget foglalkozom lelki, hittel kapcsolatos dolgokkal. Mit tegyek?

# 13/13

Elfogadok egy nőt/férfit úgy ahogy van szeretem akkor néha elmehetek vele könyvtárba, sakk klubba vagy akár templomba ha ez neki sokat jelent.

1.A mikor megismerkedtél vele,már akkor is tudtad, hogy ő ateista.

2.Abban az esetben összead a pap egy ateistát és egy katolikust,amennyiben a gyereket megkeresztelitek.

"2.Abban az esetben összead a pap egy ateistát és egy katolikust,amennyiben a gyereket megkeresztelitek"

Mondjuk ez nem igaz.

Mindenképp le kell ülnötök és megbeszélni, ki mennyit enged, ésszerű kompromisszumokat kötni, mert ez igenis egy fontos kérdés. (pl. ilyen esetben én olyan köztes megoldást tudnék elképzelni, hogy:

1. nem jár el veled templomba, de ebben nem is korlátoz meg téged

2. ha nagyon szeretnéd, belemegy a templomi esküvőbe (ha nem is hisz benne, a Te kedvedért kibírhatja azt az egy alkalmat)

vagy elfogadod, hogy ő nem hisz ebben és semmiképp nem szeretne templomban esküt tenni

3. gyerek kérdés

szerintem itt logikus kompromisszum, hogy nem erőltetitek rá, de ha van kedve, részt vehet benne)

Szerintem ha elfogadóak vagytok egymással és tisztázva vannak a játékszabályok, nem lesz belőle gond.

Ha rugdosnának, se mennék templomba (max mások esküvőjére, de akkor is csak a plafont nézném meg a hivalkodást) kelta boszorkányként. Párom nekem is ateista, problem solved nálunk.

Szerintem ne akard ráerőltetni, amit nem akar, a hit személyes kérdés, nem párkapcsolati. Saját magadnak nyújtasz vigaszt a hiteddel, másra rátukmálni nem lehet, mert attól, hogy Te hiszel, másnak nem kötelező, és hosszú távon sok problémát okoz, ha erősködsz. (Gwenhwyfar [Guinevere] de Loedegrantz alakja jutott eszembe az Avalonk ködve vész c. regényből; ő olyan vallási fanatikus, hogy az ember életkedve is elmegy.)