Beleszerthettem a lányom anyukájába?

Mármint azt nem vállalja, hogy ő legyen a pszichológusod? Ez teljesen normális és érthető, túl jól ismer hozzá.

Nem kellett volna még felhoznod az együttlét dolgot, túl korai volt. De végülis az is valami, hogy legalább nem azzal támadtad le, hogy el akarod majd venni. Nem tartotok itt. Ez nem úgy működik, hogy te most ezt kitaláltad, neked ez így jó lenne és akkor a semmiből ráborítod. Mint te is írtad, sok mindent elrontottál és ezt nem fogod tudni egyik napról a másikra helyre hozni. A ti kapcsolatokat is fokozatosan kéne felépíteni (ha még lehet).

Ez normális reakció. Nem elég, hogy megígéred, hogy megpróbálod helyrehozni az életed, látnia is kell, hogy komolyan gondolod. Mondani bármit lehet. Amúgy meg a semmiből hoztad elő, nem számított rá, gondolom kicsit kellemetlen is volt neki így, nem tudott többet mondani és azért ment el hamarabb.

Kezdd el csinálni a dolgokat és fontos, hogy ne azt éreztesd vele, hogy azért teszed ezeket, mert ezzel akarod őt megkapni.

Hajrá, tényleg sok sikert hozzá. És ha mégsem akar veled lenni, akkor se add fel, mert magad és a lányod miatt sem mindegy, hogy milyen életet élsz. A drogról meg szokj le végleg és inkább meg se említsd.

Ha elcsábulnál, csak gondolj arra, hogy a lányod nem egy függő apát érdemel és meg tudod csinálni. Ez talán ad erőt a nehezebb pillanatokban is.

Ha nincs munkád, miből tartod el magad? Miből tartanád el a kislányodat?

Először ne az eljegyzésre és ezekre a baromságokra koncentrálj, hanem arra, hogy legyen egy stabil munkahelyed, stabil kereseted, utána jöhet a többi.