Szerelmes vagyok és nem tudom, mitévő legyek. Főleg nőktől/lányoktól kérdem, hogy szerintetek reménykedhetek még? Férfiak tapasztalatai is érdekelnek. (Ffi/32)

Egy hónappal ezelőtt voltam kint Indonéziában. Megismerkedtem egy gyönyörű, okos, vicces lánnyal (28). Én is tetszettem neki. Együtt töltöttünk pár napot és olyan érzésem volt, mintha már évek óta együtt lennénk. Nem voltak titkok, nem volt szégyenlősködés. Aztán elváltak útjaink. Egy pár napig még boldogan irkáltunk egymásnak, facetimeoltunk, terveztük, hogy együtt elutazunk valahová és ő meglátogat engem, azonban pár nappal később elhidegült.

Néhány hónappal korábban lépett ki egy párkapcsolatból, amiben a srác nagyon összetörte a szívét. Azt mondta, rájött, hogy nem akarja ezt megismételni, nem akar egy ilyen bonyolult kapcsolatot, amiben a végkimenetel kockázatos és nehéz elérni a célt. Inkább ne is áltassuk magunkat.

Én szerelmet vallottam neki, amin ő meglepődött és megint pár napig újra többször videóbeszélgettünk, vígan irkált, küldözgette a képeket és hangüzeneteket, de utána újfent elhidegült. Megmondta, hogy ő is érez valamit irántam, de már nem bízik az érzelmeiben, mert mindig ilyen lehetetlen kapcsolatokba viszik őt. 30 éves kora előtt meg akar házasodni (még 2 év) és elrendezni az életét. Erre nekünk nincs időnk és amúgy is kétes a kimenetel.

A kérdésem, hogy szerintetek ha tovább küzdök, van esélyem? Sok mindent feláldoznék vagy feladnék érte. Amúgy az ő családja és ő is kint nagyon tehetős, nem az a fajta gold digger, aki csak úgy ráakaszkodik azokra a nyugatiakra, akik meg tudnak venni egy repjegyet Ázsiába és abban reménykedik, hogy ez egy kiút a szegénységből. Úgy hiszem, tényleg megszeretett ő is.

Még kb. 25 évesen volt egy barátnőm, aki otthagyott és eléggé összetörtem. (Kb. ő is így érezhet most a szakítása után.) Pár hónappal később felkeresett egy volt nagy szerelmem Csehországból. Meglátogatott, itt töltött egy hetet, nagyon jól éreztük magunkat, de én még nem voltam kész egy új kapcsolatra és nem erőltettem a dolgot. Pedig ő szeretett, ideköltözött volna hozzám, feladta volna értem az életét, de én ezt abban a helyzetben nem tudtam kellően értékelni és túlságosan hideg voltam hozzá. A lány azóta megházasodott. (Azt hiszem, ez volt életem eddigi legnagyobb hibája.) Elképzelhető, hogy az indonéz lány is így van velem és csak időt kéne neki hagynom? Racionális érvelésnek van itt értelme? Ha küzdenem kell, milyen eszközökkel tegyem?