Lángoló szerelem helyett nyugodt szeretet?

Én azt gondolom, hogy teljesen lényegtelen, hogy mit gondolok. :)

És az is lényegtelen, hogy a kolléganőid mit mondanak. Ha te úgy érzed, hogy megtaláltad azt, akivel képes lennél leélni az életedet, és boldog vagy vele, akkor nincs kérdés.

Ha elolvasod Gary Chapman: Egymásra hangolva című könyvének 3. fejezetét (A szerelem élménye), meg úgy az egész könyvet ami a szeretet kifejezéséről, megértéséről szól, akkor egyértelmű lesz a válasz.

A szerelem egy megszállottság állapot amiben tökéletesnek látod a másikat és ha elmúlik elég szépen pofára tudsz esni. Én a valós szeretetet választanám minden esetben, nem a mérgező szerelmet.

3

Válaszoltam, csak lehet nem voltam elég konkrét. Ha valakivel úgy értem, hogy rátaláltam a társamra és vele akarom leélni az életem, akkor pont leszarom, hogy vannak-e pillangók a hasambam van nem.

Számomra ez nem fontos.

Az a fontos, hogy szeressem és szeretve érezzem magam, hogy felnézzek rá, bízzak benne, lássam a közös jövőt stb.

A szerelem egy nagyon szép dolog, de marhára túlértékelt.

Ne gondold túl.

Figyelj, boldog vagy vele? Jó a kapcsolat, tudtok beszélni, tisztelitek egymást?

Van hasonló érdeklõdési kör, tudtok tartalmas közös életet szervezni?

Ha igen, akkor nincs itt semmi probléma.