Lángoló szerelem vagy elég a mély szeretet?

Hogyhogy mi a szerelem? Amikor majd összefosod magad a másiktól, szerelmes vagy a hajába, a mozdulataiba, a nézésébe, mindenáron csak puszilnád és ölelnéd. Amikor pillangókat érzel a hasadban, nem akarsz nélküle egy percet sem lenni, meghalnál érte.

Ez a szerelem.

Persze, hogy megmarad. De te pillangókról meg önmagam összefosásáról beszéltél, az pedig a fellángolás kategória. Éppen az dönti el, hogy szerelem lesz-e belőle, hogy ha ez elmúlik, mi marad utána.

28 éve vagyok a férjemmel és szerelmes vagyok. De nem istenítem, nem remeg a gyomrom, amikor este haza várom. Ellenben mindent vele beszélek meg elsőként, alig várom, hogy esténként elaludjanak a gyerekek és kettesben lehessünk, ő a legjobb barátom, a társam, a cinkosom, a legjobb ember, akit ismerek. Soha, eszembe sem jutott, hogy ennek vége lehet... De nem fosom magam össze tőle. 😄

A szerelem és a szeretet között pont az a különbség, hogy az előbbi a nagyon intenzív kémiakoktél, amikor lángolsz és pillangók vannak a hasadban, az utóbbi pedig a szeretet, amikor kötődsz, de már nem égsz olyan magas lángon, hangsúlyosabb a tisztelet, partnerség, intimitás.

A fellángolás nem ugyanaz, mint a szerelem. A fellángolás az annyi, hogy valaki elindít benned valamit, magasfokú vonzalmat és izgalmat érzel, de nem éri el azt a kémiai bombát, ami a szerelemmel jár együtt. Vagyis amikor szószerint meghalnál a másikért, és szinte 0-24 gyönyört érzel.