Lángoló szerelemből feltétlen és mély szeretetbe, kötődésbe. Ki hogy élte/éli meg?

De igen, hiányzik. Nekem nagyon. 5 éve vagyok a párommal, és van már két gyermekünk. Őbenne már lecsitultak ezek a nagy lángolások, én még azért élném. De ettől függetlenül ugyanúgy szeret engem, értünk él, és dolgozik. Csak már nincsenek a szavak, az összebújások, a beszélgetések. Mindig fáradt. Rosszul élem meg, de elfogadom, ennek így kell lennie.

Nagyon rossz megélni. 14 évesen szerettem bele a férjembe, 13 éves házasok vagyunk. Most 33 éves vagyok. Tehát jó ideje együtt vagyunk. Nagyon nagy szerelem volt a miénk, tűzön-vízen át, teljes harmónia, minden nagyon intenzíven. Van 3 gyerekünk. Most is nagyon szeretjük egymást, de rég nem olyan már, mint pl. 10-15 évvel ezelőtt. Sok a gond, itt vannak a gyerekek, az ember sokat fáradt, nyűgös már... Néha kijönnek a könnyeim, hogy milyen rossz, mikor így elmúlik egy hatalmas érzés:-( Vagyis átalakul. De nem jó szembesülni vele, az tény...