Hogyan lehet elfelejteni valakit aki mélyen a szívünkben van? És egyáltalán miért van annyira mélyen a szívünkben?

Pedig azt írtam egyértelműen, hogy vagy te lépnél félre vagy ő, nem te rád kifejezetten. Te magad se tudod, hogy miért vagy belé szerelmes főleg 4 év távlatából úgy, hogy kétszer is véget vetettél neki ugyanis elment ő a lelkizésből csak testiség irányába. Azt elhiszem, hogy beleszerettél. Egyáltalán nem vonom kétségbe. De 4 éve szeretni valakit ŐRÜLTEN mint ahogyan te saját magad írtad egyenlő a mániával iránta. Sajnos átvágott téged és valószínűleg nem tudtad feldolgozni hiszen nagy reményeket fűztél hozzá legfőképpen tudatalattt és a kudarc, csalódás ami ért ezt eredményezte. Persze létezhet szerelem amely évtizedig eltart, de ahhoz ismerni is kéne egymást, együtt kéne lenni. Nem vagy vele együtt, teljesen kifordult magából úgyhogy nem is ismered mert maszkot viselt. Nem hiszem el, hogy még mindig szerelmes vagy belé. Ilyesmi előfordul két szingli között is nyilván. Nem akarja az egyik a másikat és az az illető évekig szenved miatta mert nem tudja kiheverni azt a rossz tapasztalatot, elutasítást. Helyedben mégha nincs egyáltalán még részben sem igazam elmennék pszichológushoz, hogy hátha általa valami kiderülne veled kapcsolatban. Csak találgatni tudok, de lehet valamilyen trauma ért kiskorodban (pl.elhanyagoltság, szülő elhalálozása, egyik szülő lelépett) és te talán amiatt ragaszkodsz ő hozzá annyira. Megszeretnéd főleg tudatalatt kaparintani, szeretnél igazi szerelmet amit vele kompenzálsz, de igazi érzések iránta nincsenek mögötte.

Szerintem megérne egy próbát a szakember mindenképp mert szenvedni miatta ilyen hosszú ideje nem éri meg, hogy magadat gyűlölöd meg még rosszabb. De tégy úgy ahogyan jónak látod.

#12:

Minden ember más és más, nem egyformán szeretnek az emberek. Az emberek kötődési mintái is mások. Benned is másként alakul ki a szerelem érzése és bennem is, és nem egyformán vagyunk képesek fogadni egy másik ember szeretetét!

Igaz hogy a kérdező "csak" szerető volt, de te honnan tudod hogy milyen volt a "kapcsolata" az adott férfival? Nem tudhatod, mert nem voltál benne!

Nem ítélheted meg hogy a kérdező jól szeret vagy sem, pszichológusra szorul vagy sem.

Én is voltam hasonló szituációban, mégsem gondolnám magam "betegnek" aki pszichológusra szorulna.

Csak meg kell értenie a kérdezőnek hogy nála is valószínűleg az történhetett mint nálam, hogy egy olyan partnerre talált akinek más a kötődési mintázata, vagyis nem kompatibilisek.

Pl: az egyik fél biztonságosan kötődik és ehhez mérten érez szerelmet, szeretetet (és ki is mutatja) még a másik fél pl: elkerülő kötődésű, nem tudja "venni az adást". Lehet hogy ő a szexen keresztül érzi magát szeretve, ezért is kell mellé mindig egy "rajongó" aki fényezi az egóját és szexel vele. Az erkölcsi ítélkezést most hagyjuk a szerető státusz miatt.....

És bizony létező jelenség az is hogy pont egy olyan ember kerül az utunkban aki megugorja a maximum szintet ami nekünk kell, és utána már nincs más aki ezt hozni tudná.

Olyan ez mikor egy magasugró elsőre megugorja pl: a 245 cm-t. Utána már nem tud mit kezdeni az ettől alacsonyabb ugrásokkal. Mindig azt fogja keresni ami számára a csúcs.

Van olyan amikor a másik ember életszemlélete, dolgokhoz való hozzáállása, nézetei, értékrendje, életmódja stb. annyira vonzó és hasonló a miénkhez hogy természetes módon ugyanezt keresnénk másokban is, de ők nem tudják ugyanazt hozni amit az adott illető. De attól még ez nem egy mániákus állapot!

Persze léteznek pszichés betegségek ahol az illető "betegesen szeret", de a pszichiátriai betegségeket most ne keverjük ide.

Egyébként azt sem gondolom hogy a kérdezőnek rögtön másokkal kellett volna párkapcsolatot létesíteni vagy ismerkedni. Túl gyorsan akarta ilyen módon elfelejteni azt aki számára a maximumot jelentette. Nem gondolom hogy erőltetni kellene a párkapcsolatosdit. Néha jobb egyedül amíg letisztulnak az ember érzelmei.

Én egyébként megértem a kérdezőt. Úgy is lehet tisztán szeretni valakit hogy nem volt összeköltözés vagy házasság. Attól még az a szeretet nem illúzió.

Az már más kérdés hogy az illető pasas nem tudott mit kezdeni a kérdező szeretetével, mert valószínűleg sérültek a kötődési mintái, ami abból is látszik hogy szeretőt tartott! És igen, hiába is akarna a kérdező "igazi szerelmet" egy ilyen alaktól, ha ő sosem lesz képes rá. Gondolom már nem is a kérdező az első szeretője.

Az ilyen kapcsolódásokban az egyik legnagyobb buktató hogy a pasas végig hitegeti a szeretőt hogy majd egyszer együtt lesznek, mert neki ez az érdeke (hogy szexhez jusson). Így a nőben táplálja a reményt hogy megéri kitartani, és ténylegesen van értelme a szerelemnek iránta. És ha a nő biztonságos kötődésű akkor egy ilyen féreghez is biztonsággal kötődik, rá sem néz más férfira. És ha erre rájön a pasi még az elején, akkor végig ki is fogja használni ezt a helyzetet. Nincs más dolga csak reményben tartani a nőt aki tutira szereti és várja hogy szintet lépjenek.

Igen, lehet mondani hogy hülye az ilyen nő, pedig ő tisztán csak szeret, miközben a másik fél nem tud mit kezdeni a tiszta szeretettel. És nem csak ennél a nőnél nem, hanem egyik szeretőjénél/feleségénél sem. Nem véletlenül lesz az ilyen típusú embereknek több szeretőjük. Egyik sem lesz elég jó....

Az erkölcsi oldalát most ne firtassuk a szeretősdinek, mert ez a kérdés most nem erről szól.

#13:

De azzal tisztában kéne lenni, hogy a szeretősdi általában/legtöbbször rosszul végződik. Egyszer elhagyta, majd megint esélyt adott neki aztán véget vetett neki, de igazság szerint bele se kellett volna fogni. Még az a szerencse, hogy pontot tett a végére. Egyébként amit te írsz, hogy másképp kötődik mint te vagy én az nyugodtan lehet azzal egyenértékű, vagy legalábbis mértékben amit én írtam. A rossz kötődési minta simán átalakulhat rögeszmévé. Túlságosan is kötődik és mánia lett belőle. Hihetetlen, hogy azt támogatják itt a válaszolók, hogy 4 éve nyugodtan lehet belé szerelmes ŐRÜLTEN és azzal együtt azt is, hogy akkor kínozza magát, sőt gyűlölje, de csak azért mert hasonlóképpen/ugyanúgy éreznek/éreztek valakik iránt. A férfit nem akarom bőven analízis alá dobni, de ha szeretőt tartott a kérdező személyében (is?) akkor lehet kapcsolatfüggő, lehet különböző érdekek kötik a párjához.

Az is lehetséges, hogy egyszer legvégül elhagyja őt és még az is, hogy felkeresi a kérdezőt.

Viszont nagy a kérdőjel és kár lenne rá "várni". Inkább túl kéne rajta lépni. Ha most nem segített az idő akkor lehet pszichológus segítene. Tudom, hogy úgyse veszi figyelembe amit írtam a kérdező, butaságnak tartja, mert ő szerelmes. De ha már nem akarja szeretni, nem akar miatta szenvedni és egyedül nem megy akkor pszichológust javaslok. Egyébként a büntetéssel arra utaltam, hogy saját magát bünteti hiszen belement a viszonyba, nem bírja/tudja/akarja elfeledni. Azt csinál amit akar, írtam, tegyen úgy ahogy jónak látja.

#15:

Abban egyetértünk hogy a kérdező ne várjon a pasira.

Én csak annyi kritikát próbáltam megfogalmazni az írásoddal kapcsolatban (nem a #15 hsz-ban) hogy én úgy érzékeltem hogy te a teljes problémakört abban látod, hogy a kérdező a problémás pszichés szempontból, de az első hozzászólásodban a pasit kvázi felmentetted pszichés szempontból.

Tehát van egy szingli nő, aki beleszeret egy foglalt emberbe.

Van ilyen, senki nem tehet róla hogy ki iránt alakulnak ki érzelmei. Arról persze tehet hogy bele megy e szerető kapcsolatba, de ez egy más téma, nem tartozik ide.

Nekem csak az nem tetszett, hogy a szingli szerelmes nő el van mondva pszichés betegnek, bezzeg a pasi aki hónapokig, évekig hitegeti, az fel van mentve ( a #15 hsz-ben már leírod hogy lehet kapcsolatfüggő).

Az nem pszichés betegség ha valaki szereti a másikat, és próbál azért tenni hogy hivatalosan is együtt tudjon lenni azzal akit szeret.

És ha közben a másik fél hihető és valós kifogásokat gyárt, azzal elég sokáig maga mellett tudja tartani azt aki szívből szereti. Tudom naiv dolog ez a "tiszta szeretet" dolog, de ha valaki tényleg szereti a másikat akkor mellette áll jóban rosszban... stb.

Elég könnyű elhinni a szokásos sablon szövegeket a "...majd elválok ha a gyerekek nagykorúak lesznek, mert most pszichésen rosszul érintené őket a válás mert éppen kamaszok, vagy ha kifizettem a hiteleket akkor beadom a válási papírokat, vagy most az idős anyám beteg ápolni kell de ha felépül/meghal akkor beadom a válási papírokat, vagy most ballag/államvizsgázik/házasodik a gyerekem, most nem zavarhatom meg egy válással....." és hasonló szövegek. Ezek hihető élethelyzetek (főleg ha tényleg igazak), amit egy szerető fél természetesen elnéz, vár a másikra, vagy visszamegy hozzá, egész egyszerűen azért mert tisztán szereti és lát reményt arra hogy pl a gyerekek nagykorúvá válása után lesz esély egy közös boldog életre.

Az már más kérdés hogy kivel, hányszor, mit lehet eljátszani, ki meddig lehet hülyére venni, kinél meddig lehet visszaélni azzal hogy ténylegesen szereti a másik fél.

Igen, pszichológus ha másért nem azért kell, hogy a kérdező időben észrevegye hogy mekkora manipulátor a másik, mennyire ráérzett arra hogy őt szeretik, és hogy ezzel a "fegyverrel" nem csak élni lehet hanem visszaélni is. Abban kell erősödnie a kérdezőnek, hogy ne dőljön be soha többé egy ilyen alaknak. Mert bizony a tiszta szerelemmel/szeretettel sokan visszaélnek. De az tuti hogy a pasasnak kellene inkább a pszichológus aki szeretőt keresett ahelyett hogy rendezte volna az életét, elvált volna és csak utána kezdett volna bele egy kapcsolatba.

Az ilyen ember tényleg nem érdemli meg hogy a kérdező szeresse és visszaszaladgáljon hozzá, mivel az illető alapszemélyisége nem fog megváltozni.

Úgyhogy én csak arra céloztam az írásommal hogy ne csak a kérdezőt nyilvánítsuk pszichés esetnek, mániákusnak, miközben a pasit felmentjük. Mert bizony ilyenkor a másik fél is vastagon benne van abban hogy ilyen helyzetek kialakulnak. Mert ha a pasi igazán be akarná "csukni a kiskaput" akkor végleg megtehetné. Akkor a kérdezőnek sem lenne esélye visszaszaladgálni hozzá, gondolom meg is utálná elég hamar. De biztos hogy manipulálva van érzelmileg és "nyitva is van hagyva neki az a bizonyos kiskapu".

Szóval sárosak ők mindketten 50-50%-ban akár pszichésen is, úgyhogy én nem nevezném mániákusnak azt (kérdezőt) akinek lehet hogy "csak" annyi a bűne hogy szívből szeret (a naivitás már más kérdés).

#13

Nem a férfi írt ki kérdést. Miért ő vele foglalkozzak? Azt kérdezte a kérdező, hogy miért érez(het) így és én válaszoltam.

Amikor már tetszett neki a férfi és elkezdett "lelkizni"-panaszkodni neki meg lehet flörtölni vele akkor be kellett fejezni az egész "ismerkedést" és kész. Nagyon jól tudható, hogy hazudnak össze-vissza a csalfák, vagy igazat állítanak, de akkor sem szakítanak túlnyomórészt.

Befejezte a kérdező a viszonyt vele mert másról nem szólt mint a szex, ledobta az álarcot a hűtlen dög és mégis másodszor is ugyanazt a hibát elkövette. Mint megjegyeztem az a szerencse, hogy megint offolta. De ha nem szakad le róla és a férfi megint jelentkezni fog talán ismét újabb esélyt ad neki arra, hogy megint becsapja, vagyis ördögi kör alakulhat ki és arra a legkézenfekvőbb megoldás ha szépen, lassan ELENGEDI ezt a reménytelen, értelmetlen "szerelmet" iránta. Van úgy az ember, hogy bakit követ el, de ha kétszer (vagy többször) elköveti akkor az már problémás és, hogy még mindig abban a hitben él, hogy ő "szerelmes" így még nehezebb kimászni ebből az állapotból. Tulajdonképpen feltételezhető, hogy ebben a semmere se tartó kötődésben szerepet játszhat a bűntudat is nemcsak valamilyen múltbeli trauma annak okán emlegetem újra a büntetést. Most ha eleve a kérdezőben valamiféle rossz kötődési minta van, ami obszeszivitássá fokozódott kézenfogva a lelkiismeretfurdalással, gyűlölettel maga és a férfi iránt az egyik legrosszabb kombinációk egyike. Nem kizárólag magát utálja hanem a férfit is ugyanis elhordta, hogy szeretőt tartott az ő személyében a párja mellett.

Leírta, hogy nincs azzal tisztában miért is ŐRÜLTEN "szereti". Aki szerelmes az tudja (minimum) nagyvonalakban megindolni.

Mellesleg tiszta sor, hogy a férfi tartozott volna hűséggel a párja felé, de ha ő alapjáraton hűtlen típus, nem az első eset, hogy félrelépett akkor mégis mit írhatok rá? Egyáltalán nem izgat elvégre mint leírtam nem ő írta ki ezt a kérdést.

Ha ítélkezni akarnék hidd el másképp fogalmaztam volna meg a válaszaim, de szerintem fölösleges mert a kérdező így is eleget ostorozza magát és még mindig álomvilágban él. Míg nem jön ki belőle, szerinte ő "szerelmes" holott utálja a férfit addig mérgező állapotban stagnál és attól nagyobb kínokat én neki nem tudnék okozni. Úgyhogy az ítélkezést félreértelmezted...

Az obszeszitásnak vannak fokozatai, nem úgy kell elképzelni, hogy képes lennél érte meghalni, vagy őt, a párját, mindkettőt, mindhármatokat kinyírnád. Az a legextrémebb verzió és már tényleg őrültség. A mániákus vislekedes ott is leragadhat, hogy valakiről/valamiről az ember nem tud lenondani. Függőnek is nevezhetlek a szituációban. Bárhogyan is címkézem mindenhogyan egészségtelenül viszonyulsz hozzá. Ez a lényeg!

Igen a szerelmet hasonlíthatjuk a droghoz, de a szerelem idővel alakul ki, előtte a fellángolás van! Ha valakit tényleg szeret valaki akkor elfogadja, szereti a kevésbé jó tulajdonságaiv is. Kétszer kidobtad JOGOSAN, nem tudtad elviselni amit csináltok, hogyan is viselkedett veled. Ráadásul a szerelem "szakértők"/tudósok szerint fellángolással keveredve tart maximum 36-48 hónapig aztán beáll a nyugisabb, stabilabb állapot, de keveredhet a szerelem érzésével is. 4 évig szerelmesnek lenni úgy, hogy nem ismered az illetőt, nem éltél vele egyszerűen lehetetlen. Maga a szerelem érzésébe lehetsz szerelmes, de logikusan ő rá vetíted ki. Mivel csalódás ért, nagyon nem jó a kötődési séma, benned van talán valahol lelkifurka és tudod mélyen legbelül, hogy soha nem lehet a tiéd a férfi úgy jön ki rajtad, hogy rühelled önmagad, őt, a helyzetet egyaránt. Toxikus, beteges ez az érzés egyvelege.

Az égvilágon semmi értelme nincs rajta tovább fennakadni és teljesen ki készíteni magad miatta. Ha egyszer nem ment eddig egyedül kiheverni akkor ajánlatos szakember segítségét kérni. Saját magaddal cseszel ki ha felkeres, ha nem. Az életed vesztegeted rá pedig nem érdemli meg. Nyugodtan ringasd magad a "szerelembe" és, hogy majd miattad elhagyja, boldogságban éltek míg meg nem haltok, de fölösleges légvárakat építgetsz...