Mikor fogom elfelejteni végre?

Nincs olyan, hogy igazi.

Sok-sok ember van a földön akivel tökéletesen passzoltok és szerelembe tudnál esni, találkozni egy ilyennel már nehezebb helyzet.

Elfelejteni addig nem fogod amíg fenntartod a hiú ábrándot, hogy még ő is szerelmes beléd és egyszer majd újra a tiéd lesz.

Mindig az kell aki nincs. Ha vele lennél meg másról álmodoznál más lenne az érdekes meg izgi. Sok pasi ilyen hogy csak a sajá párja nem kell soha csak akkor ha nem járnak.

Lasd magad a mostanik mellett is. Csak az nem kell aki veled van.

Noshàt, nézzük a realitàsokat: míg együttvoltatok, valszeg nem jelentett semmit,hisz simàn félreb@sztàl mellette. Gondolom az sem úgy derült ki, h könnyes szemmel elmondtad, mi történt, hanem szimplàn lebuktàl.

Az ő hibàja, h nem bocsàtott meg? Wtf, men? Ezt te sem gondoltad komolyan, remélem...

Nekem úgy tűnsz, mint egy ötéves,akinek épp nincs mivel jàtszania.

Menj el pszichológushoz, mert szerintem neked valahogy nem teljesen jó a képed a szerelemről, és mintha beleragadtál volna a szomorúságba.

Ez az egész "igazi" koncepció ilyen hollywoodi mese, amit jól elhiszünk (#1 jól mondja), aztán nem tudunk nélküle boldogok lenni. A szerelem amellett, hogy találsz egy embert akivel közös az értékrendetek és van köztetek fizikai vonzalom, rengeteg, állandó munka egy kapcsolaton. Folyamatosan dolgoztok a közös bizalmon és az életeteken - ha ezt bele tudjátok tenni, az lehet egy életre szóló kapcsolat.

A leírtak alapján (de lehet hogy nincsen igazam, ezt te tudhatod) te egészen közönyösen várod azt a nagy szikrát, meg a nagy őt. Valahogy ilyen passzívan írod le magadat, mint aki sodródik. Ahogy most beszélsz a lányokról - hogy azóta is voltak barátnőid meg most is, de őket szereted - az nem jó. Talán az lenne a korrekt, ha szakítanál a lánnyal, akivel randizol, mert ez nem csak vele, de magaddal szemben is szörnyű dolog. Ha közönyös vagy, miért kényszeríted magad egy kapcsolatba, ami nem jó neked?

Kitartást a felejtéshez és a fejlődéshez!