Régen miért voltak sokkal erősebb, hosszabb, nagyobb szerelmek?

#8 Régen az volt, hogy mindenki már korán, fiatalon megházasodott. Harminc évesen már tele voltak gyerekekkel a családok. Jobban látták egymás életét is, mert sokkal több közösségi program is volt, mint most.

Elmentek egy lagziba és akkor ott Ilona látta, hogy nézd már, Gizinek milyen okos, értelmes férje van. Másfelé nézett és látta, hogy Katinak meg mekkora egy bunkó, alkoholista a párja. Aztán ránézett a saját férjére a Lajosra és látta, hogy ez se nem okos, se nem bunkó, jó lesz ez így nekem az életem végéig is. Ezért maradtak együtt.

Régen a technika nem volt ilyen téren a csúcsra járatva. 80-as években még nagyon kőkorszakban éltünk ilyen téren. Ma már kb 3 kattitntással, vagy három ujjhúzással két perc alatt találunk szexpartnert, vagy érzelmes lelkitársat. Régen, hogy ilyet találjon az ember azért kellett kutatómunka, meg konkrétan nehezebben mentek mint ma.

Nem volt ott a telefon, hogy na, kezembe veszem és keresek.

Szerintem ez az oka, jött a technika, a közösségi média, az emberek könnyebben, titkosabban tudnak kontaktot tartani....sokat változott a világ.

Jaj, ugyan már! Régen sem volt jobb.

Apai nagyszüleim házasok voltak 54 évig, de minek? Tudod mi volt köztük egyedül: távolság! Semmi több. 20x éve külön is aludtak utálták egymást, mint a szart. Mama azt mondta pont múltkor, hogy még egyszer hozzá nem ment volna, ha újra fiatal lenne.

Másik mamám is 30x évig volt házas, mert papa hamar meghalt. Mama azt mondta, az volt élete legszebb napja így utólag, mert mindig fikázta, bántotta szóban is, testileg is a papám meg csalta, ahogy tudta. Úgyhogy ő is azt mondta, hogy neki azóta se hiányzik senki.

Na, akkor régen jobb volt? :D

"A hullámvölgyeken átsiklás helyett, a konfliktuskezelés és kompromisszumkészség hiánya miatt ma hamarabb váltanak az emberek, remélve, jön jobb."

Ez a kedvencem, amikor azt hiszitek, régen leültek, mint két érett ember, és megbeszéltek mindent hibátlanul. Nem, az egyik félredugott, a másik titokban piált, és eltűrték egymást.

Ha ilyet mondasz akármelyik öregembernek, hogy kompromisszum, pofán röhög, hogy az van, amit ő mond, és kuss.

"Mindig úgy mesél mind a két nagymamám a papáról hogy olyan jó volt mindig hallgatni, emlékeztem rájuk hogy úgy szerették egymást, még nagyon öreg korukban is, egyik nagyszülőmnek sem volt sok kapcsolta, csak egy kettő, de egyik nagymamámnak az első nagypapám volt."

Amúgy ezt nem árt fenntartással kezelni. A sok év alatt kialakulnak a készségek, hogyan leplezd az utódok elől a magánéleted kevésbé fényes részleteit.

Régen semmi sem volt jobb, régen minden más volt esetleg.

Az idősebb korosztály valóban hosszan maradt együtt a mai generációkhoz képest, nem volt szokásos a válás (gazdaságilag rizikósabb volt, illetve rossz társadalmi megítélése volt), több volt a házasság és a gyerek (ezek összetartó erők), ellenben nem volt szó arról, hogy mentális egészség, egészséges párkapcsolat (ami nem jelentette azt sosem hogy mindenki jól lett volna, egyszerűen csak nem beszéltek róla, hanem mondjuk ittak helyette).

Viszont pont ezek miatt a legtöbb idős házaspár lelkileg hihetetlenül rosszul élt, napjainkban elfogadhatatlan kapcsolatokban. A mai alacsony házassági kedv, főleg az itt keletkezett traumák miatt van. A gyerekek abban nőttek fel, hogy a szüleik szörnyű kapcsolatokban élnek. Ezeket a mintákat örökítik tovább, csak számukra már nagyobb a mobilitás.

Persze ez nem jelenti azt, hogy régen ne lett volna szerelem, ne lettek volna pozitív példák, vagy ma. Egyszerűen csak nem szabad gyors következtetéseket levonni. Sok változót kell összehasonlítani két korszak egybevetésénél, nem csak a házasságban töltött éveket.