Melyik a nagyobb fájdalom? Elveszíteni az igaz szerelmet, vagy soha meg sem lelni?

Attól függ. Ha folyamatosan vágyod a boldogságot, társat, szerelmet, akkor jobb megtalálni és boldog évek megélése után elveszíteni. Akkor legalább annyi boldog éved van amíg melletted van.

De ha egyedül is jól elvagy, akkor lehet jobb nem átélni az elvesztését.

Szerintem elveszíteni, mert azt tudod, hogy milyen volt.

Míg amiről nincs fogalma az embernek, az csak egy álomkép, vízió (értsd a "soha meg nem lelni" részre).

Soha meg nem lelni az igazit rosszabb, mert úgy egész életedben abban az illúzióban ringatd magad, hogy van olyan.

A tudatlandág a legrosszabb, és azt csak tapasztalással lehet oszlatni

Mindkettő nagyon rossz, csak máshogyan. Jóképű haverral vitatkoztunk ezen egyszer. Ő azt mondta, elveszíteni fájdalamasabb, én akkor azt mondtam, meg sem tapasztalni a fájdalmasabb.

Sokáig úgy gondoltam, bárcsak úgy dobna ki egy nő, hogy a lábam ne érje a földet. Ez mazochizmusnak tűnik, de valójában totális magány, mert ha kidobnak, azt azt jelenti, az élete része voltam, tehát átélhettem milyen az.

Nemrég megtapasztaltam a nagy szerelmet, és el is veszítettem, így már én is átélhettem amit anno a haver mondott.

Rossz ez is, csak máshogy. Kb mintha az lenne a kérdés, melyik rosszabb, ha a bal vagy a jobb szemedet nyomják ki?

Lényegében csodálatos volt szerelmesnek lenni, örülök, hogy átélhettem. Erre gondolok inkább, nem az elvesztésének fájdalmára, a hiányának ordító űrére, és lelkem egy részének elvesztésére.