Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Beleszerettem a főnökömbe, mit csináljak?
Az a helyzet, hogy sosem voltam az a "szerelmesedős" típus. Tetszettek fiúk, de így, mint most, nem éreztem.
Zavarban vagyok, ha meglátom. Összevissza beszélek, piszkálom a hajam, nem merek ránézni, kiszárad a szám, elvörösödöm (egy sima "Mizu, hogy vagy?" kérdéstől, nem valami mély beszélgetéstől).
Tetszik rajta minden, pedig a barátnőim szerint max. egy erős 6-os, gyenge 7-es, de én tökéletesnek látom.
Viszonylag sokat beszélünk, ha nem megyek be az irodába, akkor is szokott írni, hívni. Vagy pl. a múlt héten beteg lettem, a semmiből belázasodtam, fájt mindenem. Írtam neki, hogy nem fogok tudni így bemenni, igyekszem gyógyulgatni. Délután hívott, hogy mit mondott az orvos, hát mondom semmit, mert a lakcímkártyám nem ide szól, meg erőm sem nagyon volt kimenni a lakásból, szóval az Aspirin gyógyítgat, de azt is rendelnem kell, mert kifogyóban. Bevásárolt, vett nekem mindenfélét, gyümölcsöt, csokit, nasit, levest hozott (!!). Másnap pedig elvitt a saját háziorvosához, hogy kaphassak gyógyszereket.
Szóval ilyeneket csinál, de az apám lehetne és szakmai gyakorlaton vagyok nála/az irodánál... Barátnőim szerint shoot my shot és mutassam ki, hogy tetszik, de félek, hogy ha jobban belebonyolódnék ebbe, sosem jutnék túl rajta. De közben meg ott van az, hogy ezt nem éreztem még soha, nem érdekelt ennyire senki.
Felhozta azt is, hogy ha van kedvem, maradhatnék az őszi félévben végig dolgozni, nem csak a kötelező gyakorlat időtartamára. Szívesen tenném, mert pl. ha csak hétvége van, már akkor is hiányzik, de izgulok is, mikor beszélik a többiek vajon, hogy lett barátnője, vagy kivel látták épp.
Szupcsi mese így estére.
Szép álmokat minden Andersennek.
Szakmai gyakorlaton vagyok, az egyetem által. Hogy lennék 18?
22 vagyok.
Nem érdekel a pénze, soha nem is volt fontos, kinek mije van.
De igen, nem fogok leállni a “Postás Pistával”, mert a családom nekem megadott mindent, most is jó életszínvonalon élhetek. Nem tudnék olyannal lenni, akinek a keretbe évi 4 nap Balaton fér bele. Nem azért, mert engem utaztatni kell, kifizetem én magamnak, ha menni akarok valahová… Hanem azért, mert én egy pasinak sem fogom állni a nyaralását, de egy párkapcsolatba szerintem az sem fér bele, ha az egyik fél állandóan járja a világot, a másik pedig otthon izgul, kijön-e a pénzéből a következő fizetésig?
Ez a mindennapi dolgokra is igaz, én pl. szeretek éttermekbe járni, hétköznap ritkán főzök. Aki megkeresi a minimálbért, az nem fog hetente többször beülni valahová, mert nincs rá pénze.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!