Hogyan lehet elfelejteni valakit, akivel sosem voltam együtt?

Én meg se jegyzem az ilyen embereket. Sőt, nagyon másokat se... Csak akikkel kb. baráti viszonyom volt. De velük meg nem is akartam összejönni soha. De ők is csak szép emlékek. Ennyi. Az élet nem is több, csak szép emlékek, kínzás meg várakozás.

Aztán letelik, és mintha nem is léteztünk volna soha. Nincs is jelentősége az egésznek, hogy mit tettünk vagy mit nem. Halálod után 20-30 évvel a kutya nem fog már rád emlékezni, ha van unokád akkor még ő esetleg a "Totyi papára", meg néhány öreg, hogy "jajj, emlékeztek a Bécire?". De egyre ritkábban.

Aztán után újabb 10 év múlva marad pár kopott fénykép, amit undorral dob ki a házadat felújító brigád vagy a rablóbanda. Nem marad utánad semmi. A nevedre se emlékszik már senki. A sírhelyedet felszámolják, amikor lejár a bérlet és a dédunokád már nem váltja ki mégegyszer, mert "nem is ismertem ezt az embert" vagy nem tud róla, hogy lejárt.

Ehhez képest egy ilyen "majdnem összejöttem vele, de nem" érzés semmiség. Nem számít :)

Mit takar ez a "sosem voltunk együtt"? Hogy nem voltatok együtt?

Hivatalosan párkapcsolatban?

Szeretők voltatok? Szexpartnerek?Csak barátok? Mi történt?

Azt honnan tudod, hogy ő tovább lépett? Amúgy meg hagyni kell időt a gyógyulásnak. Maximum annyit tehetsz, hogy nem tépegeted fel a gyógyuló sebeket, de nyilván az elején még friss a seb és fáj pokolian.

Nem sokat javít a gyógyulási esélyen az se, ha a közösségi médiában rajta lógsz. De egyébként fene, lógj rajta, bőven elég ha Messengeren és telefonon, e-mailben meg mindenhol letiltod, ahol személyesen írni szokott. Valószínű úgyse írna, de az már fél gyógyulás, ha nem nézed meg 5 percenként, hogy hívott-e, írt-e.

Amúgy hagyni kell lezajlani a gyógyulást. Ez egy nagy műtét, soká tart regenerálódni, akár sok év is lehet.

Nekem az se segített, ha menekülésből fűvel, fával lefeküdtem. Csak feltépte a sebeket, ő jutott eszembe a romantikusabb pillanatokban is.

5 év után pedig egyszercsak ott ültem valaki mellett, aki azt mondta, hogy szeret és azt mondta, hogy én is szeretem őt. Teljesen tényszerű volt. Ki akartam nevetni, rákaptam a pillantásom és azt mondtam, nem hiszem, mert évekkel ezelőtt beleszerettem valakibe. Aztán rájöttem, hogy basszus, mégis igaza van. Szerelmes vagyok újra. Meggyógyul az ember, de ez akkor fog tudatosulni, amikor újra nyakig csücsül a szerelemben.

Az enyém nehezített pálya, gyakorlatilag elengedhetetlen a napi szintű kommunikáció.

Viszont ezt is lehet úgy csinálni,hogy tudatosan kerülöd,nekem is ez a taktikám pèldául.

"5 év után pedig egyszercsak ott ültem valaki mellett, aki azt mondta, hogy szeret és azt mondta, hogy én is szeretem őt. Teljesen tényszerű volt. Ki akartam nevetni, rákaptam a pillantásom és azt mondtam, nem hiszem, mert évekkel ezelőtt beleszerettem valakibe. Aztán rájöttem, hogy basszus, mégis igaza van. Szerelmes vagyok újra. Meggyógyul az ember, de ez akkor fog tudatosulni, amikor újra nyakig csücsül a szerelemben."

Szép történet, de kihagytad, hogy hogyan jutottatok el idáig. Hogy kerültél mellé? Hogy váltál képessé beleszeretni?

Csak mert nem tudom, a kérdező hogy van vele, de én találkozgatni sem tudok mással. Nem tűröm meg, max pár alkalom erejéig, utána lerázom, elmenekülök, mert nem őt szeretem... Ezt az ellenérzést képtelen vagyok leküzdeni magamban, és így biztos nem lesz újra nyakig csücsülés a szerelemben...