Adnátok második esélyt valakinek aki megbántott? Kifejtem.

Leírtam, hogy nincs már gyakorlati jelentősége a dolognak, ez elindított bennem egy eszmefuttatást, de igen, én is látom, hogy a konkrét példa sokat változtat.

Esetünkben amúgy eleinte se volt szó többről, én nem vettem eleinte komolyan (ez most nem fontos miért) csak időköben felmerült brnnem, hogy hátha lehetne, mert jó volt, egyszerű. Tisztáztuk azt is, hogy ebből nem lesz kapcsolat (hogy én időközben meggondoltam magam az én bajom). A problémám soha nem ezzel volt. Hanem, hogy ezután így viselkedett, hogy látszott, hogy vonzódik hozzám, hogy tetszem neki (részletekbe nem megyek, tudom, hogy így van), sőt még talán valamilyen szintű érdeklődés is volt, de közben nem jött oda, hogy ezt tisztázzuk, hogy miért volt ilyen. Amikor én akartam először, akkor meg nagyon hevesen reagált és utasított el.

Aztán én megkerestem, hogy tisztázzuk a dolgokat, akkor sok mindent elmondott, bocsánatot kért. De nyilván a kép azóta állt össze teljesen, amióta tudok az exről (amit akkor is sejtettem amúgy) és ezt nem említette. Nem is tudom, hogy egy ilyen szituban kellett volna-e, vagy sem.

Inkább arra vonatkozott a kérdésem, hogy ha valaki össze-vissza viselkedik veled, a saját problémája miatt amit rád vetít ki (akaratlanul akár), az teljesen offos onnantól vagy lehet az ember emberileg csak simán elnézőbb? Nem is feltétlen kapcsolatra, csak úgy. Kell-e ezek után utálni a másikat? Vagy a megbocsátás, hogy "oké nem utállak, szar passzban voltál" csak mentegetés lenne?