Miért van az, hogy minél kutyább módon bánsz egy nővel annál jobban szeret?

“Nem a nők, bizonyos emberek. Egyetlen nőről beszéltél.

Most mondjam azt, hogy minden férfi hülye, mert te egy főből 4 milliárdra következtetsz? Nem, csak te vagy hülye.”

Egyetlen nőről, de szinte csak ilyen nőről lehet hallani mindenhonnan. Érdekes.

A frusztrációdat meg ventilláld máshol. Köszi.

"Egyetlen nőről, de szinte csak ilyen nőről lehet hallani mindenhonnan."

Konkrétan honnan?

"A frusztrációdat meg ventilláld máshol."

Az logika, nem frusztráció, de nem csodálom, hogy idegen a fogalom.

Mert az egybenyaku, susogosgatyas vazzevallalkozo apjuk is ezt csinalta az anyjukkal.

39F incel

Hát azért ezt így nem mondanám, max ha tényleg nagyon nincs semmi önbecsülése.

De voltam már hasonló helyzetben, de nálam volt határ és talán nem volt ennyire szörnyű, mint amire te gondolsz. Egyrészt szüleimtől is sok bántást kaptam, ami érzékenyen érintett és emiatt nem volt az egekben az önbizalmam, másrészt meg az exeimmel nem jött össze a dolog és már elég idősnek éreztem magam ahhoz, hogy végre megállapodjak, úgy kerestem társat, hogy egy életre. Aztán megismerkedtem egy sráccal, aki nagyon tetszett, csak fura volt benne, hogy nem nagyon ír nekem, csak ha én keresem. Akkor úgy voltam vele, hogy oké akkor hagyom. Majd írt és elhívott randira. Nem volt rossz, de nem különösebben mozgatott meg bennem semmit, bár elhívott még egyre és belementem. Na, pár nap múlva bumm, egy halálközeli élmény befigyelt nálam. Aznap este átgondoltam az életemet és megfogadtam, hogy minden apró örömöt értékelni fogok és nem fogom hajkurászni a 100%os boldogságot, megelégszem kevesebbel, kihasználok minden időt és lehetőséget. Eljött a második randi, csókolóztunk. És el is romlott minden. Két hónapig voltunk együtt és tényleg úgy bánt velem, ahogy akart, én mindent elnéztem neki és úgy voltam vele, hogy majd én alkalmazkodom hozzá, ő úgy jó, ahogy van, biztos velem van a baj, nekem kell megváltoznom. Amiket csinált: nem írt rám, ha nem taliztunk nem beszéltünk, még mindig szerette az exét, nem szakította meg a függőben lévő csajokkal a kapcsolatot, továbbra is Tinderezett, nem lehetett vele semmit megbeszélni, mert menekült a problémái elől, folyton panaszkodott, nem engem helyezett előtérbe, tehát ha megbeszéltünk egy programot, lemondta, mert a családja vagy a haverja elhívta máshova, úgyhogy vagy megyek én is vagy nem talizunk (és amilyen hülye voltam, mentem is). A végén kiderült, hogy megcsalt az exével, na ezt már nem néztem el neki, de akkor is engem hozott ki hibásnak, hogy miattam csalt meg, az én hibám, meg mi az, hogy én nem hagyom ezt neki. Én egészen az utolsó pillanatig próbáltam valahogy bebeszélni magamnak, hogy szeret engem, pedig soha nem mondta és mint kiderült nem is érezte, folyton a közös képeinket néztem és összeírtam, mit szeretek benne, mik a jó tulajdonságai, csak mert azt akartam, hogy velem maradjon és ne érezzem hogy toxikus az egész. Idősne hittem magam, aki nem válogathat és amúgy is nagy bajok vannak vele.

Nyugi azóta eltelt 4 év és már életem szerelmével vagyok együtt aki jól bánik velem, az előbb említett srácnak hála még jobban megbecsülöm őt :D