Szerintetek van remény vagy lépjek ki ebből minél előbb?

Szeretném előre leszögezni, hogy bár, én egy hetero lány vagyok a kérdésem főszereplője egy meleg (valószínűleg inkább biszex) srác, úgyhogy akit rosszul érint az ilyen téma ne is olvasson tovább. Szóval a lényeg röviden, hogy már elég régóta mondhatni barátság extrákkal kapcsolatban vagyok egy meleg fiúval annak ellenére, hogy ő azt állítja teljesen homoszexuális, én pedig egy nagyon is lányos lány vagyok, szóval elvileg semmi keresnivalónk egymás mellett. Az egész azzal kezdődőtt, hogy néha bulikban smároltunk, aztán már józanon is sok időt töltöttünk együtt és én szépen lassan bele is szerettem, pedig tudom, hogy hiba volt. Neki közben vannak képben sajnos pasik is, ami miatt nem rég próbáltam lezárni vele ezt az egészet, mert érzem rajta, hogy ő párkapcsolatot velem nem akar, bár ez így nem lett kimondva. Eleinte folyton azt mondta, hogy nem biszex és attól, hogy egyértelműen vonzódik hozzám, hisz máshogy nem lehetne szex köztünk, érzései nincsenek irántam. Viszont most mikor le akartam zárni akkor meg azt mondta én vagyok ez első lány, akivel működik a dolog minden téren és már ő sem tudja mi a helyzet, de szeret velem lenni és jelenleg nincs senki más (mármint pasi), akit helyettem választana. Egyébként engem nem zavar, hogy előttem csak pasikkal volt, persze furcsának furcsa és nem szivesen gondolok bele, de ettől függetlenül örülnék, ha komolyabb kapcsolat lenne köztünk. Mióta volt ez a beszélgetésünk, hogy én "szakítani" akartam, ő pedig végre kimondta, hogy mégis csak érez valamit irántam ugyanúgy aludtunk együtt, volt szex is, de az, hogy esetleg összejöjjünk komolyan szóba se került. Nem szeretném ráerőltetni és nagyon jól esne, ha ő mondaná, hogy ezt szeretné, de szerintem ilyen nem lesz. Azt mindig mondogatja, hogy nem tudja elképzelni nélkülem a napjait meg, hogy fontos vagyok neki, illetve a viselkedése is olyan, mintha viszonozná az érzéseimet, de azt még sose mondta, hogy szerelmes lenne vagy bármi ilyesmi. Szerintetek legyek türelmes és örüljek, hogy legalább van köztünk valami vagy hallgassak az eszemre és végleg zárjam le, mert ebből jó dolog úgy sem tud alakulni már?