A jelenlegi párodat érzed az életed szerelmének?

Szeretem őt és semmi okom nincs máshogy gondolni rá, amíg olyan marad, amilyennek megismertem és akibe beleszerettem.

Az életem szerelme dumában nem hiszek, a párkapcsolat akkor szól életre, ha minden nap megerősítést nyer a döntés egymás mellett. Ha gondol egyet és holnap elém áll azzal, hogy megcsalt, nyilvánvalóan abban a pillanatban vége mindennek, függetlenül a korábbi érzelmeimtől.

Ettől függetlenül, a jelenleg rendelkezésre álló infóim alapján szeretek vele lenni és szeretnék is vele lenni, mert szeretem és ezen csak és kizárólag ő változtathat, nem egy számomra "szebb" vagy "jobb". Fizikailag nem képes rá ugyanis.

Jöhet jobb, mert vannak jobbak. Mindenkinél van jobb, nálad is, nála is sőt nálam is.

A kérdés, hogy van-e igényed a jobbra?

Ha más jár a fejedben akkor kezd ellaposodni a kapcsolat, fel kell rázni kicsit. Kimozdulni, elmenni randizni (ha jártok randizni akkor a volumenen állítani)

Ez egy jó kérdés,amire biztos választ csak a halálos ágyunkon fogunk tudni adni.

Magam részéről sem tudom megmondani. Ugyanígy vagyok mint Te, a közös életünk működik,tudjuk egymást kezelni,a kommunikáció is jó, de részemről mégse volt az a lobogó szerelem,ami miatt kicsi hiányérzetem van.

Az a véleményem, hogy az eddigi életed során ért ingerek, különféle illúziókkal tömték tele a fejedet, és most vagy abban a fázisban, hogy végre leszámolj velük.

Az a helyzet, hogy fajunk génállománya nem most alakult ki, hanem több százezer év alatt, az ősidőkben. Ennek eredményeképp az emberek egy részének egyszerűen nincs monogámiára huzalozva az agya. Ez nem azt jelenti, hogy megcsalja a másikat (az gerinc kérdése), de akkor is meg tud kívánni másokat (akár testileg, akár érzelmileg), amikor egy tök jó kapcsolatban van és szerelmes.

Mivel azonban ez a működés nem passzol a kultúránk kapcsolatokról alkotott ideáljához, illetve a megcsalástól félő embereket eléggé szorongással tölti el, ezért aztán a hollywoodi filmektől kezdve az anonim fórumozókig sokan próbálják abnormálisnak, vagy legalábbis nemkívánatosnak beállítani ("nem is szereted őt", "minek neked kapcsolat", stb.).

Valójában viszont teljesen jól el lehet lenni, ha van gerinced. A jelenlegi páromat érzem életem szerelmének, rengetegszer érzem, hogy őt szeretem, vele szeretném leélni az életem és bárki mással mennyi minden nem passzolna. ÉS ennek ellenére időnként szoktak mások is járni a fejemben. Ilyenkor egy kicsit hagyom magam súlytalanul kifantáziálni, és ennyi. Bizonyos élettapasztalattal amúgy is tisztában vagy vele, hogy ilyenkor nagyrészt illúziók indítják be az embert. Nem kell ezen annyit görcsölni.