Miért kopnak le a végzettség nélküli vagy ezek szerint kisebbségi komplexusban küzdő férfiak ennek hallatán?

#19:

Senki nem állította, hogy az vagyok. Te projektálod rám, meg az agressziódat is, hogy a kutyának nem kellesz. Ennyi.

#20:

Ez a szokásos napi kamu kérdés.

#21 Mikor priviben leveleztünk, azért volt benned hajlandóság találkozóra.

Egy tipikus GOLDDIGGER vagy!

1. Ne bánd, nyugodtan ird meg, hogy mivel foglalkozol, nem hiszem, hogy a szakmával van bajuk, csak önmagukkal küzdenek, ezért pedig jobb, ha az elején megy.

2. csak arra lennék kiváncsi, ha pl nem mondanád meg, hogy hanem mondjuk azt mondanád, hogy kórházban dolgozol akármiként, akkor tovább fűződne-e a románc, ez nagyon érdekelne.

3. Mi lenne ezekkel a férfiakkal, ha mondjuk a kapcsolatuk alatt mikor már összemelegedtek, utána mennél el orvosnak pl, akkor elhagynának?

4. Mindegy egy a lényeg, aki menni akar menjen…ha pedig lehet ne áruld el, vagy mondj mást, ez nem hazugság, csak teszt nekik, mégis tovább megy-e az ügy…én kipróbálnám, megérdemlik, hogy a végére járj, és akkor hogy másznak ki belőle…mikor már több is van közöttetek…

Én megértem a kérdezőt. Sokakat elriasztott az ismerkedés fázisában az a tény , hogy orvostanhallgató vagyok. Pedig titkolni szoktam. Előbb-utóbb viszont kiderül . Akkor viszont két dolog szokott általában történni : 1. Nyilván pár menetre hajtanak. Mert milyen jól hangzik már az a haveri körben , hogy voltak egy orvosis lánnyal. Többre viszont nem kellek, mert túl nagy köztünk a különbség( anyagilag sem áll rosszul a családom), túl sok időmet elveszi a tanulás , úgy is lelépnék egy idő után . Másik dolog pedig az, hogy sokan egyből lelépnek. Pedig addig jól haladtak a dolgok.

Mostani páromnak is volt kisebbségi komplexusa az elején .( ő technikumot végzett)

Ui.: se a külsőmmel, se a belsőmmel nincsenek nagy gondok. :)

Nem jó emberekkel randizol. Ha még aktuális a dolog, írj rám, én szívesen megszakítom ezt a sorozatot. :)

Bővebben kifejtve ...szerintem alapvetően két fő oka lehet. Vagy ilyen tipikus macsókról (vagy wannabe macsókról) van szó, akik mindenképp csak alárendelt szerepben tudják elképzelni a nőket és így a te intellektusod nyilván egy red flag számukra, vagy pont hogy önbizalomhiányos férfiak (tudom, hogy a macsóság mögött is lehet önbizalomhiány de ez messzire vezet, itt most kimondottan nem macsókra gondolok) akik egyszerűen azt feltételezik hogy "á nekem egy ilyen klassz csajnál, aki ennyire okos, és szép is meg minden, úgy sincs semmi esélyem!"

Az a helyzet hogy a második kategóriát egész jól ismerem mert kicsit én is ilyen vagyok. Mármint ...bízom benne hogy gyakorlatban ma már nem vagyok ilyen, de az érzés belül megvan, csak már hatékonyabban tudok küzdeni ellene mint fiatalabb koromban.

Több lány is van akit emiatt szalasztottam el, de a legnyilvánvalóbb az egy volt gimnáziumi osztálytárasam, akinek számomra máig érthetetlen miért XD de nyilvánvalóan bejöttem. Egy csinos, szexuálisan magabiztos, jó kedélyű, intelligens, szorgalmas lány volt. Én egy visszahúzódóbb, tapasztalatlan, lányokkal szemben félénk srác voltam. Gimi után egy egyetemre mentünk bár másik karra, de beszélő viszonyban maradtunk. Kereste a társaságomat, érdeklődött irántam. Neki jól ment a suli és nagyon pozitív irányba indult akkor az élete, én viszont nagyon nem találtam ott a helyem, pocsékul ment, küszködtem és emiatt totál hülyének éreztem magam. Kialakult bennem egy olyan érzés hogy én ehhez a lányhoz nem vagyok méltó. Aztán idővel megszakadt a kapcsolat ...és ez az én hibám. Ma már nyilván érettebb és bölcsebb(?) vagyok és másképp cselekednék, de azért ez nem egyszerű ügy. Pedig amúgy kimondottan az olyan lányokhoz vonzódom akikre fel tudok nézni valamiért.

Szóval lehet hogy veled is így van néhány srác de ezt nem tudhatom, csak felvetettem mint opciót.