Ha mindig csak vagy elsőre tetszettem meg lányoknak, vagy egyáltalán nem, akkor nincs olyan vonzó személyiségem, amit idővel megszeret valaki?

Mindig hallom ezeket a sztorikat, hogy egyes párok előtte sokáig jóban voltak ismerősként, barátként, mielőtt összejöttek volna. Meg hogy idővel történt az meg egymás személyiségének megismerése során, hogy a csajnak tetszeni kezdett a srác. Na nekem ilyenben még sosem volt részem. Mindig vagy nem tetszettem egy lánynak és onnantól lehetetlen volt vele ismerkedni akárhogy próbálkoztam, vagy elsőre nagyon megtetszettem és onnantól meg viszonylag nagyon könnyű volt és nehéz volt elrontani a dolgokat. Esetleg még ilyen volt, hogy elsőre megtetszettem egy lánynak (pl. ismerősi körben), de nem léptem és idővel megszűnt az érdeklődése, ahogy jobban megismertük egymást (de nem kezdeményeztem közben, csak egymás társaságában voltunk sokat társaságban). Azt aláírom sajnos nincs az a nagydumás, menő, magabiztos személyiségem, mint ami szinte minden lánynak tetszik belsőre.