Másnak is hiányzik hogy őszintén fontos legyen valakinek aki értékrendben, személyiségben is egy szinten van vele?

Minden stimmel, csak sajnos én úszom a rózsaszín ködben, miközben ő kevésbé mutatja felém az intenzív érzelmeket. Pedig amikor együtt vagyunk, átváltozik a világ, mindketten érezzük. Aztán amikor távol kell töltenünk egymástól az időt, azt látom, valamiért részéről nullára redukálódik a kommunikáció. Pedig szerintem az esti két mondat például beleférne.

Illetve még a kockulás tőlem pár méterre az, ami baromira felerősíti bennem a hiányérzetet. Ha másokkal tud chatelni, nem hiszem, hogy a hétköznapok során nekem nem tudna írni, ha akarna. Egy kissé azért fájó pont ez nekem.

Természetesen igen, hiányzik az életemből egy MÉLTÓ társ.

Mindemellett azért fontosnak érzem magam sok területén az életemnek, sőt sokszor vidámnak és sikeresnek is. Legyen szó akár karrierről, családtagokról, barátságról- hiszen azért legtöbbször olyan emberek vesznek körbe, akik fontosak nekem és akik számomra is fontosak.

(Váltottam már azért munkahelyet, mert a stílussal, a körülöttem lévő emberek értékrendjével nem voltam kompatibilis, a munkát szerettem, a pénz nagyon jó volt...)

Szóval azért azt hiszem, hogy egy minimális értelmi és érzelmi szint felett nem kellene kiszolgáltatva, szemétre valónak éreznie magát senkinek, akinek épp nincs társa, hiszen vannak jó esetben családtagjai, gyereke(i), értékes szakmai kapcsolódásai (kollegái, mentorai stb.), barátai, sporttársai- akiket választunk és a választásunk alapja épp a hasonló értékrend.

Aki egy lapra tesz fel mindent és ragyog, ha van kapcsolata, de haldoklik, ha nincs- az sokkal inkább tűnik kiegyensúlyozatlannak, pszichésen ingatagnak vagy akár kapcsolatfüggőség felé tendálónak is... mégis ki barátozna, ismerkedne egy ilyen végletes emberrel? :)

...persze, hogy jó lenne egy méltó társ, de addig is, amíg részévé nem válik ilyen módon valaki az életemnek, nos addig sem ásom el magam. Magam és a szeretteim miatt sem és igen: a leendő társam miatt sem, aki megérdemel majd egy jó kedélyű, egészségesebb lelkű embert.