Miért van, hogy a nőknél teljesen lényegtelen a belső, maximum ápolt legyen a csaj, a férfiaknál meg a belső annyira fontos, hogy ha nem vagy adonisz, csak azzal vagy nagyon sok pénzzel tudsz csak kompenzálni?

#6: "Pedig nem igazán vagyok egy csajozógép, életemben egyszer volt nőm."

Akkor te vagy az a típus, mint volt osztálytársaim, akiknek az ölébe ültek az érettségi bulin az osztály legjobb női meg majdhogynem rámásztak, aztán annyit tudtak kinyögni, miután legrúgták őket magukról, hogy "Hát a Dzsenifer olyan felszínes lány, meg nem tetszik a sok smink..."

Egyik öngyilkos lett, másik még mindig az anyjával él és együtt hordják fel a sparos szatyorban a farhátat, - gondolom még szűz, a harmadik meleg lett. Bár ő legalább gazdag, mert programozó.

A legtöbb valamire való férfi az oviban kinövi ezt a "fúj, lány!" dolgot.

És nincs ebben semmi olyan, hogy tömhető lyuk és igénytelenség. Annyi van benne, hogy a barátnőnek nem az a funkciója, hogy univerzális svájcibicska legyen, hanem, hogy jó legyen vele a szex. Ha gyereket is akarunk, akkor legyen alkalmas anyának. De ennyi. Nem akarunk sem kvantumfizikust, sem stand-up humoristát, de még partiarcot vagy éppen két lábon járó Wikipédiát sem. Egyszerűen csak egy vonzó nőt akarunk, aki a társunk lesz és bízhatunk benne.

De fejlettebb példányok már képesek arra is, hogy ha a nő például gyönyörű és jó vele a szex, de amúgy egy tojásrántotta megsütését nem bízná rá az ember, nemhogy egy gyerek nevelését, lehet 1-2 ezer forintos órabérért dadust fizetni. Így el lehet kerülni a kompromisszumokat. Minden csak pénz kérdése.