Egyutt lennel egy olyan novel, akinek rajtad kivul nincs senkije a vilagon? Vagy ez egy lelki teher egy ferfinak?

Akinek nincsenek barátai az egy intő jel. A családban lehetnek mindenkinél viszájok. Volt ilyen párkapcsolatban részem, kb az életemet megette a sok lelki szarjávak amiket az előző kapcsolataiban szedett össze. Szóval én menekülnek, vissza se néznek.

F

Férfiak szemszögéből nézve, megértem, hogy attól tartanak, hogy a nyakukon marad egy ilyen nő. Viszont felmerül bennem az a kérdés, hogy ha pl. valaki szegényebb családba született, korán meghaltak a szülei (vagy nem tartják a kapcsolatot), esetleg nincs testvére, akkor egy ilyen nő maradjon élete végéig egyedül? Esélyt sem kap, hogy bebizonyítsa hogy meg tudna becsülni egy férfit, szeretné és tisztelné, pont azért mert senkije sincs a világon?

Tudom hogy vannak "aranyásók", de tételezzük fel hogy ebben az esetben nem erről van szó.

A férfiaknak nem számít a nő személyisége? Az hogy mit képes érzelmi szinten beletenni egy párkapcsolatba?

Ez egy elég összetett kérdés (főleg a mai pénzközpontú világban), de én nem gondolnám hogy egy ilyen lánynak örök magány lenne a sorsa, mert mindenki attól rettegne, nehogy a nyakán maradjon.

Persze én nőként mindig tiszteletben tartanám a férfi döntését, legyen az pozitív vagy negatív. Mielőtt még bárki "követ vetne rám", én nem vagyok, és nem voltam soha ilyen helyzetben mint a kérdező, csak elgondolkodtam rajta, hogy vannak tisztességes, becsületes lányok akik szegényebb családból származnak, és hogy ilyen szempontból "el is áshatják" magukat.