Lányok, volt már részetek viszonyzatlan szerelemben, vonzalomban?

Volt viszonzatlan szerelmem. Borzalmas volt, ráadásul mivel tini éveim elején történt, a maradék önbizalmamat is elvette. Azóta sincs, pedig már menyasszony is voltam.

Olyan férfiak vannak, akik szeretnének tőlem valamit, de én tőlük nem, viszont nem hinném, hogy ők szerelmesek belém. Inkább csak tetszem. Ezt tudom kezelni. Akkor viszont nagyon rosszul lennék, ha valaki belém szeretne, és miattam szenvedne.

Persze. Mondjuk elég nyámnyila vagyok, soha nem mertem kimutatni senki felé a vonzalmam, úgyhogy sokszor lehet akár még viszonzott is lett volna, ha tudott volna róla a másik fél. Egy olyan volt, mikor tényleg nagyon-nagyon akartam egy férfit, de korkülönbség miatt ott biztos nem lehetett volna semmi. (Konkrétan az egyik középiskolai tanárom volt.) Mikor elballagtunk, és rájöttem, hogy kb soha nem fogom látni többé, na az nagyon rossz volt. Pedig amúgy nem vagyok egy szerelmes-szenvedős ember.

Értem az egyik exem van oda, évek óta nem vagyunk együtt, már rég mással vagyok, de még mindig írogat, hogy én voltam neki az igazi. Ez sem jó érzés, mert sajnálom őt. De azért sokkal rosszabb volt, mikor az én érzelmeim nem voltak viszonozva.

Az egyik csak azért rossz, mert empatikus vagyok, a másiknál viszont konkrétan én magam szenvedtem.