Mi lehet ez az érzés? Ez ugye nem szerelem?

Kavartam még a nyáron egy sráccal, akit soha nem bírtam igazán, de semmiből semmi egymásnak estünk. Olyan természetesnek tűnt az érzés, pedig a személyiségünk teljes ütközött, gyakran idegesített is, főleg hogy sokszor be nem állt a szája, és órákig tudott beszélni. Mégis azt éreztem, amit másnál évek óta nem, pedig több mindenkivel randiztam, sőt még kapcsolatban is voltam. Napi szinten órákig telefonáltunk, vártam, hogy írjon és hívjon, mindketten alig vártuk, hogy találkozhassunk és együtt legyünk. Olyan érzésem volt, mintha szerelmes lennék, nem akarok túl nyálas lenni, de ahogy mondani szokták, szinte pillangók repkedtem a hasamban. Vele nyálas voltam, pedig alapból nem vagyok ilyen, és egyik kapcsolatomra sem volt jellemző ez a cukormázaskodás.

Végül én szakítottam meg az egészet, mert továbbra sem bírtam a személyiségét, nem tudtunk meglenni egymással, így ezt tartottam a legokosabb döntésnek. Azóta nem beszéltünk, ma viszont megláttam egy képet róla, és újra előjött az az érzés.

Nem akarok tőle semmit, ez biztos!

Tapasztalt már valaki hasonlót?