Milyen érzés szerelmesnek lenni?

á egyáltalán nem hasonlít a betépésre, sokkal jobb drog a fűnél :D

ilyenkor sokat gondolsz a szerelmedre, mármint tényleg elég sokat, meg a testedben is érzed, hogy boldog vagy, amikor látod, meg rád mosolyog.. rudom, hogy hülyén hangzik, de nem lehet leírni, különben már rég leírták volna a zenészek, költők és nem próbálkoznának újra és újra

Életemben egyszer voltam szerelmes és sajnos ilyen-okok miatt nem lehetett vállalni a kapcsolatot. Így nekem nagyon rossz volt. Eleinte amíg csak játszottunk és nem vettem túlzottan komolyan, mámorító volt. Egyre érdekesebb lett, egyre többet akartam tudni róla. Alig vártam az alkalmakat, hogy hallhassak bármit tőle. Aztán amint tudtomra adta, hogy ő is hasonlóan érez, teljesen meghülyültem. Olyan volt, mintha fájna még a levegővétel is, amikor rágondolok. A gyomrom összeszorult. Semmi másra, a feladataimra sem tudtam koncentrálni. Állandóan vele akartam lenni testben lélekben és szellemben is. Nem tudtam unni. Csak hallgatni akartam az okosságait.

De elmúlt, mert később így akarta. Óriási fájdalom volt.

Szóval vegyes érzés ez. Gondolom egyéni érzékenység kérdése is, ki minek éli meg.

Fáj..

De jó értelemben fáj, nagyon hiányzik ha nincs velem. Folyton rá gondolok. Várom a pillanatot mint egy kisgyerek a karácsonyt, hogy újra vele lehessek. Ha vele vagyok akkor meg csak úgy repül az idő. Képes vagyok az eddigi életgondolkodásomat módosítani, hogy még többet vele legyek, közelebb tudhassam magamhoz.

Van a kis tudatod, hirtelen a szokàsos csatorna mellett megjelenik egy màsik, teljesen màs típusú mint a megszokott , mikor az információ elkezd ott àradni, mindenféle èrdekes hatàst vàlthat ki, ez mindenkinèl màs lehet.

Ha a szerelmed a közéledben van ezek az impulzusok felerősödhetnek.