Hisztek abban, hogy az anyagi gondok ellenére működhet egy kapcsolat, lehet szerelem?

Ha csak az intim helyzetek hiánya a baj, elmentek egy közelebbi motelbe.

Viszont kérdező, én nem hiszem, hogy a pároddal így bármit is lehetne tervezni a jövővel kapcsolatban. Se összeköltözés, se család, se semmi. Akkor mi értelme vele együtt lenni?

Más jellwgű gondok már most is vannak, ahogy elnézem. Én se drága nyaralásra, se kivátságosságra nem gondoltam, de az nem normális, hogy egy felnőtt ember nyakán ott a család. Függetlenség, önálló életvitel nuku.

Persze, most véded, de X idő múlva, mikor felszáll az a bizonyos köd, es rájössz mennyi időt és energiát fecséreltél el egy működésképtelen kapcsolatra, majd szidod magad.

Addig is jó szórakozást!

Nem a pénz itt a baj, hanem hogy a párod nem is próbál változtatni a helyzeten. Milyen jövőt képzelsz így el? Hozzád nem költözik, mert nem tud dolgozni, akkor te cuccolsz a fűtetlen szobába vagy anyósod ágyának a sarkába? Ráadásul gondolom ha neki nehéz tőled, akkor neked is tőle bejárni dolgozni. Alapból ha szar helyen is van a munkahelye és ennyire keveset is keres, miért nem próbál meg váltani? Nem miattad, hanem saját maga miatt. Ha nincsen arra igénye, hogy normális körülmények közt éljen, szerinted milyen férj vagy ne adj’ Isten családapa lenne így belőle? Nulla ambíció, nulla tettvágy, csak a kifogások…

A házasságunk 12-13. éve borzasztó nehéz volt anyagilag. Minden hónapban már huszadika környékén sakkoztunk a pénzünkkel, hogy mire jut, mire nem, volt hogy egy hétig valamilyen szószos tésztán éltünk, annyira nem volt semmink. De mindketten tettünk érte, hogy jobb legyen, mert tudtuk, hogy ez így hosszútávon nem fog menni és kijöttünk belőle. Nem viselte meg a kapcsolatunkat sem, ugyanúgy szerettük és tiszteltük egymást. Szóval nem, az anyagi gond nem feltétlenül gátolja meg a szerelmet. De az ambíció hiánya, a semmittevés, a belenyugvás… ezek igen.