Ma már az antialkoholizmus dívik? Vagy azért van olyan akinek a párja szokott inni, de nem lecsúszott alkesz?

Öregapám napi egy sört iszik, kb 60 éve és mégse lett alkesz.

Párom abszolút nem iszik, én alkalmakkor.

Ígyis élen járunk az alkohollal,nem hinném hogy még reklámozni kéne.

Bizonyos koron túl,vagy amikor már családod van, kimondottan

gáz ha valaki iszik. Se kicsit, se sokat, maximum egyszer egy évben,

ha koccintunk valami ünnep alkalmából.

Én nem lennék együtt olyannal, aki semmit nem iszik soha. Egyszerűen nekem néha a hangulat, az illem vagy épp a menü része az alkohol.

Vannak alapvető biológiai ismereteim, féltem az egészségem, a jó megjelenésem, a teljesítményem, nagymamám májzsugorban halt meg ráadásul, de havonta 1-2 egység alkohol számomra alapvető.

Nem fogok vendégségben elutasítani egy alkoholos köszöntőitalt például, párommal szoktunk télen rumos forrócsokit, forralt bort is készíteni, ha étteremben vagyunk, nem vizet kérek, hanem bort és a nyári estéken is lecsúszik valami lágyabb sör, ha a barátainkkal elmegyünk valahova beszélgetni.

Vannak emberek, akik valami érthetetlen oknál fogva erkölcsi magaslatokat kapcsolnak a teljes absztinenciához. Én is randiztam már ilyen istenbarmával, nagyon kellemetlen volt, áradt belőle a frusztráció és a rosszindulat azok irányába, akik lazábban élték az életüket és nem ment a testi egészségük a mentális rovására (és fordítva). Olyat én még egyszer nem akarok átélni, köszönöm szépen. De nem szeretem, ha valakinek a mindennapjait az alkohol teszi ki. A férfiak ráadásul hamarabb is halnak, nem kell még egy faktor, ami ezt felgyorsítja.

Én sportolok, szellemi munkát végzek, ha hétköznap rendszeresen iszogatnék, meglátszana a teljesítményemen. Nincs is rá szerintem szükség, elveszik az ital különlegessége, ha úgy isszuk mintha szomjasak lennénk. És sajnos látszik az illetőn, tudom, hogy látszik, mert rajtam is látszott. Az arc pirosságán, a szemek püffedtségén, a könnyű kizökkenthetőségen. Volt pár éve, hogy rendszeresen ittunk, nem annyira töményet akkor sem, de ment a fröccs, a gyümölcs sör minden második este szinte. Látszott rajtam is, nem tett jót semmilyen szempontból, pedig szerintem ez is még messze van az átlag magyar alkoholfogyasztásától.

Nem tudom, mikor voltam részeg utoljára, de mintha kinőttem volna, hogy szeressem azt az érzést, ami azzal jár. Inkább azért iszom, mert finom, nem azért, mert bódít. És persze, néha vicces, mikor egy pohár bortól fejreállok, mert annyira elszoktam az italtól, de jobb ez így. Úgy gondolom, 22-25 körül már fontos, hogy az ember figyeljen magára, hogy ne kelljen 10 évvel később megbánni. De ha mindenről lemondasz, hogy egészséges és fiatalos maradj, ugyanúgy magad ellen dolgozol. Én például napra sem megyek naptej nélkül, mert tudom, mit tesz a bőrrel hosszú távon. De erre nem az a megoldás, hogy sötétben töltöm az egész életem, mert akkor a depresszió teszi velem ugyanezt belülről...

Ezért fontos a határ a kettő között. Szerintem!

25N

Nyilván ilyen kérdésekre azok fognak válaszolni, akik fényezni akarják magukat, nem azok, akik isznak.

Párom is iszik heti egyszer-kétszer (rumot, sört, whiskyt), én többször, mert szeretek. De ha nem ihatok valamiért, az is oké. Majd ha terhes leszek, úgysem ihatok, addig még kiélvezem.