Úgy alakul felnőttként a szerelmi életed, amilyennek kamaszként tervezted?

Áhhh... Dehogy... Na de kinek hogy alakult? Jobban vagy rosszabbul?

Nekem rosszabbul.

Kicsit hamarabb szerettem volna férjhez menni és szülni, mint ahogy összejött, de alapvetően igen.

De a szerelmi életemen kívül semmi nem alakul úgy, ahogy tiniként elgondoltam.

Kamaszként elég csúnyácska lány voltam, a fiúk levegőnek néztek, szóval túl sokat nem reméltem a felnőtt koromtól. Ahhoz képest nagyon is jobban alakult, mint gondoltam volna.

Viszont a nagy kölcsönös szerelmet nem találtam meg soha, vagyis csak majdnem, mert mindig valami közbejött vagy kiderült, hogy az illető nem érzi ugyanazt.

Egyszer voltam benne egy őrületes kölcsönösnek hitt szerelemben, de sose fogom megtudni biztosan, hogy kölcsönös volt-e. Mindketten megszenvedtük, mert akkor már családosak voltunk.

Nagyon nagy hiányérzetem van, mert a vágy még mindig itt van bennem, de be kell látnom, most már késő, nem fogom megtalálni.

Igazából a mi családunkban egyik nő sem választott jól párt. Mi ebben nem vagyunk jók. Szóval én tiniként arra készültem, hogy én sem járok jobban. Hiszen a kiinduló helyzet az, hogy minden férfi szemét érdekember, és az élethez inkontinens.

Ezzel szemben vagy én vagyok a ritka szerencsés vagy valamit jól csinálok tudtomon kívül (nem), mert ugyan voltak kapcsolataim, de egyik exemre sem tudok rosszat mondani. Még szakítás után is megmaradtak barátoknak kivel szorosabb, kivel kevésbbé. És amikor kórházba kerültem akkor ők álltak mellettem érzelmileg nem pedig a családom. Konkrétan az egyik exem miatt előbb hazajött Japánból, hogy tartsa bennem a lelket.

A férjem is olyan ember akire nem tudok rosszat mondani.

Mindig elkerültek a drámák.

Szóval nekem egy rossz szavam nem lehet a férfi partnereimre. Mindig korrektek voltunk egymáshoz, még akkor is amikor kihűlt a kapcsolat.

Tehát összességében sokkal pozitívabb lett a szerelmi életem, mint amire készültem lélekben.

Nagyon csúnya lány voltam kamaszként is, gondoltam hogy nem lesz senkim.

Ehhez képest legalább a szűzességemet el tudtam veszíteni (20+ évesen) szóval legalább ez összejött, de szerintem eddig tartott a szerencsém: valószínűleg egyedül élem le majd az életemet mert nem szebb lettem, hanem még csúnyább.

Próbálom megszokni, de nem egyszerű.